A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúrpolitika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúrpolitika. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 2., vasárnap

Faluszínház, és ami kimaradt a bárdi „hírmondóból”

 Faluszínház, és ami kimaradt a bárdi „hírmondóból”

A faluújságban írt karácsonyi cikkemhez szeretnék kiegészítést tenni. 

1. helyesbíteni szeretném: a kiskorpádi háromszög alaprajzú templom református, nem katolikus.

2. közölni szeretném a cikkemnek azt a részét, ami a Faluszínházra vonatkozott, és amire Sziklai Karacs Ágnes azt mondta, ha benne hagyom, akkor nem közlik a többit sem. Mivel a valóság a teljes változat, és nem a kozmetikázott, ezért fontosnak tartom, hogy ez is megjelenjen.

"Az előadások üzenete általában, a szeretet, befogadás, hazaszeretet, vagyis az, hogy: Légy jó mindhalálig! " Eddig közölhettem.

A kicenzúrázva visszaküldött cikk részlete

és ami ki lett cenzúrázva:

Idén, sajnos számunkra szívbe markoló, övön aluli, szégyenteljes fordulatot vett a Faluszínház. Szomorúan értesültünk arról, hogy az eddig általunk mindig nyilvánosan, a lehető legszélesebb körben meghirdetett próbák, most válogatott gyerekekkel, már elkezdődtek, amiről mi alapítók, szervezők, tagok, nem is tudtunk, és, hogy ez szánt-szándékkal történt.

 Amikor véletlenül megtudtuk, hogy mikor lesz a 3. próba, és megjelentünk hárman (2 szülő és 1 gyerek), a gyerekek elfutottak előlünk, nem köszöntek. Másnapra egy buzgó „kultúrával” foglalkozó képviselő (+mások?) javaslatára, átnevezték a Faluszínházat „Szinitanodává”, mondván a „Faluszínház maradhat a tiétek”. A kultikussá vált piros függöny, amit szent tárgyként én őrzök évről évre, - mely az első előadástól kezdve látta az összes darabot és gyerekeket - helyett, akadt egy beugró piros függöny is, (volt, aki megvegye, kiszabja, megvarrja) jelezvén, minden, és mindenki pótolható, és mindenre akad lelkes jelentkező. Úgy gondolom, ezzel a lépéssel Bárdudvarnoknak egy szűk része, olyan erkölcsi mélypontra érkezett, mely nehezen érthető és megbocsájtható. A „Ti és Miben” való gondolkodás, a kirekesztés, ellenség fabrikálás, hazugság, sunnyogás, távol áll a TETT Egylet és a Faluszínház szellemiségétől.

eddig a kihagyott rész, de még néhány kiegészítést tennék.

Nagyon szomorú, ha a gyerekek lelkébe is beszivárogtatják a buta kirekesztést, vak gyűlölködést.

Olvasván a Faluújságban Kriston József cikkét, ahol könnyedén átsiklik a Faluszínház ÚJ neve felett (mint egyik értelmi szerző) most úgy érzem meg kell szólalnom!

Amikor megjelentünk a próbán, úgy éreztük megfagy a levegő, mint amikor beállít valahova egy nem várt, kellemetlen vendég, egy " büdös bogár". Egyértelművé vált az előre kigondolt terv, miszerint nekünk nem szólnak. Szóvá tettük, azt is, hogy eddig mindig mi, előzetes egyeztetéssel, nyilvánosan, a lehető legszélesebb körben szoktuk meghirdetni a szereplő válogatást, és azt, hogy mi lesz a darab. Miután ezt elmondtuk, másnapra egy „lelkes” szülő meghirdette a toborzást, "minden jelentkezőt szeretettel várunk" szöveggel, ( ekkora már volt 3 próba) de már Szinitanoda néven, az eddigi Faluszínház fb. csoport mellett csináltak egy másikat, és közölték, hogy minket is szeretettel várnak. Ez olyan, mintha a lakásod ajtajára új nevet írnának, majd megengednék, hogy bejöhetsz, a saját otthonodba. A próbán elhangzott az a végtelen cinikus mondat is, hogy a "Faluszínház maradhat a tiétek", de a hosszú évek alatt sok ember munkájával KÖZÖSEN fölépített színházat ferencvárosi szlenggel: einstandolták, mint a jóPásztorok.

Előzményként annyit:

A Térségi Együttműködés Társasága, mely valódi civil szervezet, 13 éve szállítja az értékes kultúrát önzetlenül a faluba. A Faluszínház létrejötte is ennek a szervezetnek köszönhető, és a Bárdudvarnoki Kulturális Hét szerves része. A Faluszínház 2011-es létrejöttét, több éves előkészület előzte meg, a bárdudvarnoki színházi élet megteremtése érdekében. Nincs Faluszínház, ha Andor István akkor nem tartja szívügyének, olyan nagyon fontosnak a színház ügyét, és ma nem szerepelhetnének azok a gyerekek, akik most előlünk elfutnak, és azok a felnőttek sem, akik most kirekesztenek. Az előkészületekben rengeteg munka fekszik. A lejárató hadjáratokkal szemben ez az igazság.

Fontosnak tartjuk a nyilvánosságot, mindenkinek a bevonását!

Kriston József még arról is ír a cikkében, hogy milyen jó, hogy a színházban, "a szomszéd települések gyerekei is részt vehetnek ... lelkes közösséget formál,..... nem mindennapi személyiségfejlődésen mennek keresztül a gyerekek ... barátságok szövődnek szülők között ...

Szeretném megemlíteni, hogy az első előadás (János vitéz) próbáján, pont ő jegyezte meg, a fülem hallatára, nem túl barátságosan, hogy ez a "Szennai lány mit keres itt?” Ahogy Mester Balázsnak is probléma volt először a nem bárdudvarnoki gyerekek szerepeltetése.

A közösség formálás-e módja, mely a kirekesztésen alapul nem egészséges, és a személyiségfejlődésnek sem tesz túl jót!

A szülők közti barátságnak pedig igen speciális formája az, ami az irányunkba és a nem a hatalmi centrumhoz tartozók irányába mutatkozik.

Azzal pedig nem mutatnak jó példát a gyerekeknek sem, ha beszivárogtatják a buta kirekesztést, vak gyűlölködést. A darabok melyben szerepelnek, ennek pont az ELLENKEZŐJÉRE tanítanak.

A Faluszínház nevének, (szűk kör általi) megváltoztatása, számomra gonosz, tisztességtelen, sunyi, kisstílű cselekedetnek minősül!

Ilyenkor szeretnék az értelmi szerző (szerzők) fejébe belelátni, vajon mi vezérelte, hogy egy 10 éve jól működő produkcióba belerondítson, annak nevét önkényesen megváltoztassa, az alapítókat kihagyja? Vajon a hagyomány neki (nekik), csak akkor számít, ha 1000 éves, vagy az is hagyománynak minősül, amit mi itt helyben találunk ki, vagy szervesen kialakul? Vajon egy 10 éves produkció nem számít hagyománynak? Vajon ilyenkor nem számítanak az oly sokszor hangoztatott gyökerek? Vajon a névváltoztatástól mi lesz jobb? Vajon van-e áldás azon, amivel másnak fájdalmat okoznak? Vajon egy "közös gyermek" kisajátítása, nem minősül gyerekrablásnak? 

Szeretnék annak a fejébe is belelátni, aki nem hirdette meg nyilvánosan a próbákat, és úgy gondolta, hogy az alapító szervezőknek nem szól, pedig nagyon jól tudta, hogy eddig ezt ők tették. Vajon a parancsra teljesítés felül írja-e a jó érzést? Vajon ez is az oly sokszor hangoztatott szeretet egyik megnyilvánulása?

A Faluszínház eredetileg azért jött létre, hogy mindenkit befogadjon, és szeretetben jó alkotói légkörben, egy jó közösség alakuljon. Ezt sajnos most csak azok érzik, akik benne vannak, akik nincsenek benne, ezt nem érezhetik. A kirekesztés, belterjesség, pedig teljesen távol áll a Térségi Együttműködés és a FALUSZÍNHÁZ eszméjétől!

Sajnos Bárdudvarnokon is tapasztalható az a feudális gondolkodás, mely a hatalomnak való megfelelést előnybe részesíti a valódi értékekhez, emberi kapcsolatokhoz (erkölcsi, kulturális, stb. …) képest, és a civil szervezeteket nullába veszik, ez forintosítva is elmondható.

A mindennek leuralása, már tavaly elkezdődött, hisz az általunk 12 éve szervezett hagyományos Magyar Kultúra Napja helyett, szerveztek egy másikat is, így 2 db Magyar Kultúra rendezvénnyel mutattuk meg, hogy nálunk duplán tud a magyar, ha összefog. Büszkék is lehetünk rá, hisz a szomszéd falvakban, mindenből csak egy van.. A 14. éve az augusztus 20. héten tartott Kulturális Hét mellé, az Önkormányzat szervezett 2021-ben, egy másik szintén egy hetes rendezvényt. Az év 52 hetéből pont erre az időpontra! A programütközések miatt lehetett volna más hétre tenni. Ajánlom megfontolásra! Igaz már régóta felajánlottuk, hogy legyen a falunak egy rendezvénynaptára, ahol előre egyeztetnek a felek, de Ági ezt is rendre elutasítja.

Közel 30 éve, amikor ideköltöztünk, nem gondoltam volna, hogy a családi légkört, a sok pozitív élményt, felváltja majd egy ketté osztott falu, ahol barátságok azon múlnak, hogy ki milyen hűséges a hatalomhoz, és mit szólnak majd a többiek hozzá, hogy velünk barátkoznak, (ezt szóban már megkaptuk), ahol a gyávaság nagyobb úr mint az egyenes gerinc. Hogy ezt pont itt fogom megélni, ahol állítólag jó élni, és mindenki önzetlenül segít a másiknak. Ahol a közösségépítés helyett közösség rombolás zajlik, ahol a szeretet szelektív.

Nehezményezem azt is, hogy a Faluújságban, a Bárdudvarnoki programok felsorolásánál, augusztus hónapban, Sziklai Ági, csak az „újdonsült” augusztusi programot tette bele, ami egy szűk réteget szolgál,  ideológiai, egyházi esemény, egyfajta értékrendet képvisel, és az "összefogás rendezvénye". A Bárdudvarnoki Kulturális Hétről egy szó sem esik ,(gondolom az „összefogás” és a „van közünk egymáshoz” jegyében) mintha nem is létezne. Pedig 30 éve hagyományosan ez az időpontja a Nemzetközi Üveg Szimpozionnak, amiből 14 éve kifejlődött a Bárdudvarnoki Kulturális Hét / Zselic Lelke Fesztivál, minden napra más eseménnyel, köztük, a Faluszínházzal is. Úgy látszik, aki előszerkesztette - Sziklai Ágnes - és cenzúrázta - Mester Balázs - az újságot, nem tartotta sem bárdudvarnokinak, sem fontosnak, hogy megjelenjen. Ennyi vészjósló jel láttán, az ember végtelenül szomorú lesz, és nehéz nem látni a szándékosságot.

Sajnos az újságból (tavaly is), kimaradtak azok a Bárdudvarnoki emberek, akik már nem lehetnek köztünk, és hiányoznak nekünk. Kis helyet lehetett volna szorítani nekik is.

Az újságban mindenki vállalta a nevét, egyedül a szt Benedek napok után nem áll név.

A címlapon szívesen láttunk volna még (a faméhek helyett) más objektumokat is amire büszke lehet Bárdudvarnok.

 Csak remélni tudom, hogy a közel jövőben egy olyan egészséges lelkületű falu alakul majd ki, ahol mindenki egyformán a közösség része, és nem a hatalomnak való megfelelés, hanem az igazi emberi értékek, a valódi szeretet, barátság, bátorság, őszinteség számít. Ahol értékelik és támogatják, a valódi civil szervezet és mindenki más munkáját, és nem a betámadáson, a buta, rosszindulatú ellenségfantom-fabrikáláson munkálkodnak. Ahol nem az számít, hogy KI, hanem az, hogy MIT csinál.

Addig számomra a folyton hangoztatott szerető, befogadó közösség, hiteltelen, csak egy külső máz.

Mi nem változtunk. 

2015. december 3., csütörtök

Értelmiség a lét minimumán: diplomás kukázók

Értelmiség a lét minimumán: diplomás kukázók


A kulturális szféra közalkalmazottainak nyomora szinte láthatatlan, rajtuk kívül alig érzékeli valaki, miközben helyi közösségekben munkájuk sokszor esszenciális. Munkatársaink érdeklődésére kiderült: a művelődésszervezőknek, könyvtárosoknak egyre több és fontosabb a dolguk, de közben közülük sokan nyugdíjas szüleik segítségére szorulnak. Már ha kitartanak, és nem hagyják el az országot. A humán tőke kivándorol – figyelmeztet érdekképviseletük.
Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyi azt mondja, neki könnyű, ő hobbi­könyvtáros. Ezért nevét és arcát is vállalva hajlandó beszélni arról, milyen körülmények között élnek a közgyűjteményi alkalmazottak. A munkát főállásban végzi ugyan a pécsi Apáczai Nevelési Központ (ANK) bibliotékájában, 32 éve van a pályán, de nem a havi nettó 120 ezerért csinálja, hanem mert szereti.
Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyi  arcát adja közös panaszukhoz
Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyi arcát adja közös panaszukhoz
Laufer László / Népszabadság
Férje vállalkozó, viszonylag jó jövedelemmel, így Gyöngyi alacsony keresetét nem sínyli meg a család. Az asszony az ANK könyvtárában dolgozó 11 munkatársától és a városban másutt szolgáló kollégáktól ismeri azonban szakmája napszámosainak anyagi gondjait. Például azt is, hogy a könyvtárosok minden korábbi béren felüli juttatását megszüntették az elmúlt tíz évben.
Régen oda már az évi ötezer forintos ruhapénz, a cafeteria vagy az a húszezer forint, amit évente könyvvásárlásra kaptak.
Az ANK jól dolgozó könyvtárosait viszont minden decemberben megjutalmazzák 20 ezer forinttal. Hogy ezt a pénzt mindenki mennyire várja, mennyire tervez vele, arról megható verset, sőt drámát lehetne írni.
A közgyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) és a művelődési házak dolgozóinak a Medgyessy-kormány 2002-es nagy közalkalmazotti béremelése óta érdemben nem nőtt a jövedelmük. A 2008-as, csekély mértékű emelést mára régen elnyelte az infláció, a 2002-es vagy 2008-as fizetések ma reálértéken jóval kevesebbet érnek, mint 7 vagy 13 évvel ezelőtt.
Valamivel több, mint 15 ezer ember dolgozik ezen a területen – tekintélyes a leépülés a rendszerváltás óta, amikor még mintegy 40 ezren voltak. Ahogy a létszám csökken, úgy gyarapodnak az egy emberre jutó feladatok. Akad jó pár olyan integrált könyvtár, művelődési ház, helytörténeti gyűjtemény is kisebb településeken, ahol minden munkát egy-két ember végez.
Fotó: Laufer László / Népszabadság
A lapunk által megkérdezettek közül Gulyásnén kívül senki sem vállalta nevét, arcát. Egyik beszélgetőtársunk 33 éve dolgozik Zalaegerszegen a megyei (jelenleg városi) könyvtárban, 1989-ben felsőfokú szakképesítést szerzett könyvrestaurátorként, ő végzi ezt a munkát a megye összes közgyűjteményében. Immár nyolc éve nettó 89 ezer forintot visz haza, a béren kívüli juttatások (ebédjegy, hozzájárulás munkaruhához, beiskolázási támogatás, üdülési hozzájárulás, szerény jutalomkeret) lassan eltűntek az összeg mellől – a zalai közintézményeknek már nem telik ilyesmire. A gyógyszereit – mivel neki nem telne rájuk – 76 éves édesanyja váltja ki rendszeresen a hónap elején a nyugdíjából, sok más kollégáját is idős szülei segítik.
„Hatalmas csend vesz körül bennünket, ha szó van a kultúráról, akkor szavalnak róla vagy szoborállí­tási vitákat kezdeményeznek. A fiatalok, akik ezt a szakmát tanulták, rögtön elmennek Németországba. Én már nem indulok neki, hová mennék 54 évesen.”
A „dolgozói szegénység” élő példáit felvonultató szféra régóta esedékes bérrendezését elvben a kulturális államtitkárság is támogatja, de a Nemzetgazdasági Minisztérium a jövő évi költségvetésben sem talált megfelelő forrásokat. A problémát a kormány a teljes kulturális területre kiterjedő életpályamodell kidolgozásával szeretné megoldani, ennek bevezetése azonban további éveket igényel.
87 százalék
A területen dolgozók 87 százaléka egy fillérrel sem kap többet, mint amit a 2008 óta érvényben lévő bértábla számukra garantál. Pedig a mostanáig utolsó, azaz a hét évvel ezelőtti béremelés hatásait már régen elnyelte az infláció.
Sándor egy tiszántúli közgyűjtemény muzeológusa, 35 éves, a feleségével két kisfiút nevelnek. Egyetemet végzett, korábban tanár volt, a jelenlegi munkahelyén nyolc éve dolgozik, a beosztása öt éve muzeológus. A havi fizetése nettó 128 ezer forint, ezenkívül jár neki havi 8 ezer forint élelmiszer-utalvány. Habár a feleségével már régen nem pályakezdők, nyugdíjas szüleiktől havi 10-20 ezer forintot kapnak, hogy „túléljék" a hónapot. Arra a kérdésünkre, hogy mi tartja a muzeológus pályán, Sándor azt válaszolta: a tanári munka nem neki való, ellenben muzeológusként kutathat, előadásokat tarthat konferenciákon, kreatív munkát végezhet, és sokszor lenyűgöző értékek veszik körül. Érdeklődésünkre, hogy muzeológusként megfelelő munkajogi védelmet élveznek-e, Sándor visszakérdezett:
„Munkajogi védelem? Ezen röhögnöm kell."
Majd hozzátette: erősíteni kellene a munkajogi védelmet, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a teljes közművelődési szférát jellemzi, mindenre nincsen rálátása.
Hoppál Péter kulturális államtitkár pár hónapja azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kétségtelen szűkölködés ellenére is „mindössze 500 ember kénytelen a 2008-as bértábla szerinti fizetésén tengődni", a többiek részesülnek valamilyen szerény mértékű bérkiegészítésben, és részben ez indokolta a jövő évi béremelés elmaradását is. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) viszont saját felméréseire hivatkozva vitatja ezt az adatot. Szerintük a területen dolgozók 87 százaléka csak a bértábla által előírt összeget kapja. A két számítás közötti különbséget a szakszervezet szerint az magyarázhatja, hogy a minisztériumi felmérés beszámíthatja a családi pótlékot, vezetői pótlékot, illetve az egykulcsos adó bevezetése miatti bérkompenzációt is a bértáblától való eltérések közé.
Láthatóan komoly igény van Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyi (jobbra) és kollégái munkájára
Láthatóan komoly igény van Gulyásné Rózsahegyi Gyöngyi (jobbra) és kollégái munkájára
Laufer László / Népszabadság
A valóság kijózanító. Sok közművelődésben dolgozó alig meri bevallani önmagának, mennyit is kell dolgoznia kevés fizetéséért. Ez derült ki egy Egerhez közeli kis faluban, ahol a volt művelődési ház – ma Integrált Közösségi Szolgáltató Központ – egyik munkatársa először azt mondta: tulajdonképpen nincs okuk panaszra, a település viszonylag jól gazdálkodik, ezért a havi bérük mellé mindig csurran-cseppen még valami.
Aztán amikor a részletekről kezdtünk beszélgetni, kiderült: nagyon kevés az, ami az átlagos havi 90 ezer forintos bér mellé még becsurog. Ez főként annak függvénye, hogy milyen pályázatokat tudnak benyújtani, s ha nyernek, abból mennyit fordíthatnak saját magukra.
Lehet, hogy az irodában a legújabb faxok, nyomtatók sorakoznak, mert eszközbeszerzésre nyertek, ebből azonban még nem tudnak otthonra húst, tejet venni.
A pluszpénz kiszámíthatatlan és időleges. A minimálbérnek megfelelő fizetésért azonban ma egy átlagos falusi népművelő legalább két ember munkáját végzi: ha kell, önéletrajzírásban segít az álláskeresőknek, másoknak számlabefizetéseket intéz. Elvárják tőlük, hogy naprakészek legyenek a legújabb jogszabályok terén, vagy ha nincsenek képben, akkor szervezzenek szakmai fórumokat falugazdásszal, kamarai előadókkal. A programok többsége este vagy hétvégén zajlik, így ők a legértékesebb időt nem tudják a családdal tölteni, hiába csúsztathatják le később ezeket az órákat. Egy másik bükkaljai községben, Fedémesen közmunkás-mindenes látja el a könyvtári feladatokat is. Ő az, aki egy személyben takarítja a hivatalt, eboltásra írja össze a kutyákat, heti háromszor pedig a könyvtárban veszi vissza a kikölcsönzött példányokat – nagyjából havi hetvenezer forintért.
Bármi is a helyzet a számokkal, a szakszervezetet vezető Papp Katalin szerint az biztos, hogy „vannak felsőfokon végzett, főállásban lévő kollégáink, akik munka mellett kukáznak, vannak, akik itthon takarítanak, vannak, akik átjárva Ausztriába vagy elhagyva hazájukat már főállásban bébiszitterek külföldön. A szegénység miatt a humán tőke kiáramlik az országból”.
Az összeállítást készítették: Doros Judit, Kácsor Zsolt, Ungár Tamás és Vári György



2015. október 23., péntek

Kozma Lajos - Nagy Imre - 1956.10.23


Kozma Lajos - Nagy Imre - 1956


Kozma Lajos sz.: 1884 Kiskorpád – Nagy Imre sz.: 1896 Kaposvár
Kozma Lajos építész, iparművész, grafikus, az Iparművészeti Egyetem rektora, a Kiskorpádhoz tartozó Széplakon született. Ő tervezte azt a lakóházat, amiben Nagy Imre lakott 1949. november 2-től 1956 november 4-ig.
Az Emlékház teljes felújítása és a kiállítás 2008-ban, a mártír miniszterelnök kivégzése 50. évfordulójának tiszteletére valósult meg Mink András történész forgatókönyve és Rajk László építész látványterve alapján.
„Innen, ebből a házból indult el október 23-án este a Parlamentbe Nagy Imre, hogy az őt váró százezres tömeghez szóljon, majd miniszterelnökként megpróbálja sikerre vinni a forradalom ügyét. A november 4-i szovjet intervenciót megelőzően itt töltötte szabad emberként utolsó éjszakáját Magyarországon. 
Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igaz eszmék és az eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma. (Méray Tibor)
Kozma Lajos a Bárdudvarnoki Kulturális Hét / Zselic Lelke Fesztivál  koncepciója szerint a Kistérség Klasszikusa Goszthony Mária és Jálics Ernő mellett.
Forrás:




2015. február 25., szerda

Bűvészkednek a kultúrával

http://www.rfmlib.hu/hu/content/kulturalis-normativa-valtozasa

A kulturális normatíva változása



2014 utolsó napjaiban, a Magyar Közlöny 2014. évi 184. számában megjelent Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény. 
A törvény 2. számú melléklete (A helyi önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatainak támogatása) IV. 1 fejezet d) pontja rendelkezik a Települési önkormányzatok nyilvános könyvtári és közművelődési feladatainak támogatásáról, a köznyelven a kulturális normatíváról.
Ennek fajlagos összege 2015-ben 1 140 Ft/fő, de településenként legalább 1 200 000 Ft lett, amely a könyvtári szolgáltatást megrendelő településeket is megilleti. Ezen összeg lehívása a települési önkormányzatok feladata, de felhasználásáról a törvény a fent említett mellékletben rendelkezik, amely szerint:
  • A támogatás a települési önkormányzatokat lakosságszám alapján illeti meg a Mötv.-ben, valamint a Kult. tv.-ben meghatározott nyilvános könyvtári és közművelődési feladatainak ellátásához.
  • A Kult. tv. 64. § (2) bekezdés a) pontja alapján a nyilvános könyvtárat fenntartó önkormányzatnak a támogatás legalább 10%-át könyvtári dokumentumok vásárlására kell felhasználnia.
  • Az 1200 fő és az alatti lakosságszámú önkormányzatnak a támogatás legalább 15%-át könyvtári szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúra megújítására és a Kult. tv. 76. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt közművelődési tevékenységekhez kapcsolódó kiadásokra kell felhasználnia.
A 2014. évi C. törvény 2. számú melléklete IV.1 d) alpontja szerinti támogatás jogszerű felhasználásának feltétele, hogy a települési önkormányzat biztosítsa:
  • a nyilvános könyvtár, könyvtári szolgáltató hely és a közművelődési intézmény, közösségi színtér nyitva tartását a hét valamely szabadnapján vagy munkaszüneti napján is,
  • a közművelődési intézmény nyitva tartását hetente legalább egy alkalommal 21 óráig,
  • a közösségi színtér nyitva tartását havonta legalább egy alkalommal 21 óráig.
A forrás felhasználásáról 2016. február 29-éig adatszolgáltatást köteles az önkormányzat teljesíteni, amelynek formáját, tartalmát és rendjét a kultúráért felelős miniszter által kiadott Útmutató rögzít.

Bűvészkednek
a kultúrával