2015. november 19., csütörtök

Szendi-hegyi kirándulásról

Forró Józsefné írása a Szendi-hegyi kirándulásról

2015. November 14. Szombat, délután 1 óra.
Ekkor kezdtünk gyülekezni a szendi-hegyi kirándulásra. Azt sajnálom, hogy nem minden érintett olvasta a meghívást.
Mivel többeken nem ott élünk már, ezért autóval érkeztünk a valamikori Fazekas tanya, (jelenleg juhászat) előtt.
Nagy örömmel üdvözöltük egymást mi, akiket már gyermekkorunk óta ismerünk, de azokat is, akik Kaposváron, Bányán, Bárdudvarnokon és Kaposmérőben élnek. Néhányan természetjárók és egyben elhivatott fotósok is voltak, akik már az összejövetel elején csoportképet készítettek a résztvevőkről.
A csoportképen nem volt jelen 3 ember, Ők már szorgosan készülődtek a délutáni ebéd elkészítésére. Több mint valószínű, hogy minden résztvevőnek nem fogjuk tudni megjegyezni a nevét, s van, akit a közösségi oldalon név szerint sem találunk meg, de ez most mindegy is. A lényege és célja ennek az összejövetelnek és kirándulásnak az, hogy a Szendi-hegyről régebben elszármazottak nosztalgiázzanak egy kicsit a sárgult avarban lépegetve felfelé a szendi-hegyi domboldalon, ahol csak a régen itt éltek és a zsippói iskolába járók vehették észre, hogy mi változott itt évtizedek óta.
Sajnos, igen sokan már nem élnek a régi, romossá vált házakban, a porták körül megsokasodtak a fák és bokrok, bár a régen is művelt nagyobb földterületeket most is bevetették és arattak is. Erről árulkodott sok helyen a lekombájnozott kukoricatábla és a földön heverő kukoricacsutkák sokasága. A megmaradt kukoricaszemek jól jönnek az erdők vadjainak, amíg le nem hull a hó. Végcélunk a mostani kiránduláson a Szendi-hegyi temető volt, ahol néhány szóval megemlékeztünk egyikőnk-másikunk őseiről, akik idősen haltak meg, de volt köztük olyan is, aki csak néhány napot élt.
Én elmondhatom, hogy Szendi-hegyen három helyen is éltem. Első a Torma István-féle szülői ház, a második az Antal István-féle úgynevezett „bádogos tetejű ház”, ahonnan később a Varga Lajos-féle házba költöztünk. Talán el sem mentem volna onnan, ha azt a területet abban az időben villamosították volna, vagy a családi életkörülmények másként alakultak volna, de sajnos az élet kiszámíthatatlan. E hónap végén már 41 éve lesz, hogy Kaposmérőben élek. De gyakran gondolok régi „szülőhelyemre”, Szendi-hegyre, és verseimben, írásaimban többször is megemlékeztem annak a tájnak a szépségeiről. (A Napszakváltás, a Zselicségben születtem én, Szendi-hegyre emlékezve, A szép tájú Somogy, Zsippói Magyarok Napja, 2008). Mindezek a verseim, írásaim legalább 2 irodalmi honlapon is fent vannak és ezekkel együtt sok más versem és írásom is megjelent közös Antológiákban (Napkorong.hu, Holnap magazin.hu, Versbarátok.hu).
Szerettem volna felolvasni néhány Szendi-hegyről írt versemet, de most nem az én személyem volt a fontos, hogy ezekkel kérkedjek, hanem az, hogy együtt bejárjuk a jó néhányunk által igen jól ismert régi területeket. S mind eközben megállapítsuk, hogy azért nem halt ki teljesen Szendi-hegy, mivel több olyan szépen felújított régi portát is láthattunk, ahol bár nem töltik ott mindennapjaikat a jelenlegi tulajdonosok, de látszik, hogy gyakran járnak ott, rendbe teszik a házat és környezetét.
E szendi-hegyi kirándulásunkon nem értünk oda mindenhova, s az én szülőházam táján sem jártunk ezúttal, de a rendezvényszervezők szerint lesz még folytatása a szendi-hegyi kirándulásnak, legközelebb a tervek szerint jövő tavasszal, Áprilisban.
A dombra való gyaloglás, majd a dombtetőn való szinte fennsíkon való sétálás és nézelődés után elindultunk lefelé. Felfelé és lefelé menet is rácsodálkoztunk a már régen látott igen öreg fákra, amelyek még mindig állják az idő viharait. Egy szelídgesztenye fáról már nem is tudtuk volna megmondani, hogy valójában hány éves is lehet? Gyermekkorunkban erre jártunk iskolába Zsippóra, amit több úton is meg lehetett közelíteni, így bejártuk és megismertük Szendi-hegynek szinte minden „zeg-zugát”! Ezeken a dombhátakon arattak régen a szüleink, és sokunk már kora gyermekkorban hozzászokott az iskola mellett a mindennapi munkához, szüleink segítéséhez. Még ha minden résztvevő nem is beszélt ezekről a régi emlékekről, valószínűleg mindenki elgondolkodott magában azon, hogy milyen volt régen itt a felnőttek és a gyermekek élete. Mernye János (akit állítólag „ördögfiókának” nevezett gyermekkorában több, akkor még ott élő család), több érdekes történetet mondott el saját magáról és az ott élő emberekkel való viszonyáról. Szinte mindenkinek tudta a nevét, s azt is, hogy melyik házban ki lakott a ’80-as években. De azt is meg tudta mondani, hogy a több, felújított és rendben tartott ház ma kinek a tulajdonában van.
Itt és most én személy szerint megköszönöm neki a történeteit, amint többen is jót mulattunk és derültünk, s így a sétánk is ez által könnyebbé vált, mivel ilyenkor mindig megálltunk, hogy meghallgassuk Őt.
Köszönet azoknak, akik felajánlották a kolbászos falatkákat, az italokat, s azoknak is, akik a szintén felajánlott "alapanyagból" megfőzték a sétában megfáradt résztvevőknek szánt finom, és erősen megpaprikázott, borjúhúsból készült gulyáslevest! Jól esett mindenkinek az „estebéd”!
Gondolom, hogy minden résztvevő nevében is mondhatom: Köszönöm, köszönjük!
Forró Józsefné, Torma Zsuzsanna
2015. november 15.

A ZSELICSÉGBEN SZÜLETTEM ÉN
A Zselicségben születtem én,
Nem annak lankáin,
Szendi-hegy tetején.
Onnan szép kilátás nyílott
Zsippóra, s a halastóra,
S szemben Olaj-hegy dombja
Magasodott elém.
Látom ma is, ahogy
Az öreg diófaágon
Láncos hintán repülök
Fel, le, előre, s hátra,
S boldog dalolásom
Elhallatszik messze a határba.
A Zselicség egyik
Legszebbik vidéke
Volt szülőhelyem,
Melynek minden kis zugára
Sokszor visszaemlékezem.
Hallom, ahogy az esőcseppek
Kopognak a tetőn,
S épp a pajtában játszadozom,
A tyúktojást a porba töröm és
Belőle sárpogácsa készül.
De ezért megdorgáltak,
Hogy ezt nem szabad,
S anyám a tojásokat
Inkább megsütötte
Mindannyiunk eledeléül.
Kisgyermek koromban
Még „masinálták” a gabonát,
s mi apróbb gyerekek,
még hasznavehetetlenek,
közben a körtefák alatt
játszadoztunk, bukfenceztünk,
még azt sem vettük észre
hogy az ebédhez elérkeztünk.
Mikor már nagyobbacska voltam
Vittek rétre és mezőre,
Hol szénát forgatni,
Hol kötelet tekergetni,
Később lovakat vezetni
A sorok közt, hajlongani
A gyomok közt.
Állatokat megetetni,
A tehenet megfejni,
Mély kútból a vizet „húzni”,
S lassan én is megtanultam,
Hogyan kell ”emberré” lenni.
Nem születtem gazdag házból,
Csak szegény famíliából,
S megpróbáltatások ellenére,
(nem volt mindig családi béke),
S a lehetőségekkel élve
A magam választotta úton
Elindultam, és úgy érzem,
Ha lassan is, célba értem,
S talán, nemhiába éltem!
Torma Zsuzsanna
2007. szeptember vége


2015. november 12., csütörtök

Szendi-hegyi Kirándulás - meghívó


Gyere ki a Szendi-hegyoldalra!


Meghívó Szendi-hegyi Kirándulásra

2015. november 17-én 14-én, szombaton 13 órakor
találkozzunk a zsippói Juhász-at előtt, - egykor Fazekas Pali bácsi tanyája -,
ahonnan indul a séta!

Torma Ferenc, Varga István és mások vezetésével megismerkedünk a hely történetével az egykor itt élt családokra emlékezve.

Tányért, kanalat, poharat hozzatok!
A kirándulókat 
pörkölt várja, amihez süteményt és egyéb felajánlást szívesen fogadunk!

Mindenkit szeretettel várok: Mernye János Pici






Képek a kirándulásról itt lesznek!

Horváth Lujzi fényképei: https://www.facebook.com/lujzi.horvath/media_set?set=a.938725986163974.1073741857.100000797447045&type=3&pnref=story
Helman Margit fényképei: 1. https://www.facebook.com/margit.helman/media_set?set=a.1048471998507267.1073741831.100000334302410&type=32. https://www.facebook.com/margit.helman/media_set?set=a.1048488021838998.1073741832.100000334302410&type=3

A találkozás helye: 






Forró Józsefné Torma Zsuzsanna képei Szendi-hegyről, régebben














-----------------***-----------------


Gyere, nem kerül egy filléredbe!
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit, 
Ne-ne-ne-ne nem kell jegyeket venni 
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád! 
Gyere, gyere, gyere, úgy várunk rád!





2015. november 6., péntek

Goszthony Emlékséta

Goszthony Emlékséta


Meghívóegy Bárdi-Bükk-i sétára

Goszthony Mária AlapítványTérségi Együttműködés Társasága
Tisztelt Bárdudvarnok-i lakosok,
Kedves Érdeklődők!
A Goszthony Mária Alapítvány
és a Térségi Együttműködés Társasága
meghív minden érdeklődőt
2015. november 7-én, szombaton
egy kegyeleti és helytörténeti sétára,
a Bárdi Régi Temetőtől
a Goszthony Temetőbe
és a Kápolnához gyertyagyújtásra
majd a Kúriába egy szerény vacsorára
Útiterv:
14.45 gyülekező a Bárdi Régi Temetőnél, a zsippói út elején.

15.00 erdei séta indul a Goszthony Temetőbe


15.30 gyertyagyújtás, emlékezés, 

fáklyás menet indul a Kastélyhoz a hársfasoron


16.30 csatlakozni lehet a Kápolnánál



17.30 a Kúriában az Örökségünk Somogyország Kincse - Goszthony Mária életműve kitüntető cím és Bárdudvarnok Díszpolgára kitüntetés megünneplése egy tál étel és egy pohár ital elfogyasztása mellett.


Útiterv:
14.45 gyülekező a Bárdi Régi Temetőnél, a zsippói út elején.
15.00 erdei séta indul a Goszthony Temetőbe
15.30 gyertyagyújtás, emlékezés, onnan fáklyás menet indul a Kastélyhoz a hársfasoron
16.30 csatlakozni lehet a Kápolnánál
17.30 a Kúriában az Örökségünk Somogyország Kincse - Goszthony Mária életműve kitüntető cím és Bárdudvarnok Díszpolgára kitüntetés megünneplése egy tál étel és egy pohár ital elfogyasztása mellett.
Visszajelzésüket és szíves hozzájárulásukat kérjünk a vacsorához!
Érdeklődésüket és felajánlásaikat a 82/686-101 számon Andor István és Beiczer Judit fogadja.

2015. november 1., vasárnap

A Hatodik Koporsó

A Hatodik Koporsó / a kultúra összeköt, a politika megoszt
Nagy Imre és társai újratemetési szertartásának díszlete 1989. június 16, a Hősök terén,
látványtervező: Bachman Gábor és ifj. Rajk László
http://www.rev.hu/fotodb/f?p=110:9:2802709117910353::NO:9:P3_PHOTO_ID,P9_PHOTO_ID:14051,14051

Válasz Kelemen Aladárnak:
(Vigyázat, nyomokban iróniát tartalmaz!)
Ha egy nemzeti ünnepen találkozunk egy lokálpatrióta, kulturális térbe helyezett megemlékezéssel, lássunk át e bolsevista trükkön és ne hagyjuk! Ne szalasszunk el a rendszerváltás után negyed századdal egy jó kis bátor kommunistázást, egy kis egyoldalú értelmezéssel => történelemhamisítással megspékelve!
Így a Hősök terén felravatalozott Hatodik Koporsóba, amiben „a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik” egy újabb koporsószöget verhetünk, a nemzeti minimum keresése helyett egy politikai vélemény szajkózásával! (http://www.rev.hu/89/f?p=107:18:1477274689787975::NO:RP,18:P18_DOC_ID:123)

Két nemzetközi jelentőségű somogyi vonatkozást mutattam fel! 1956. október 23. a világtörténelem része, ikonikus alakja „földink” – a kiskorpádi "szomszéd" által tervezett budai villa megépítésekor egyenrangú volt a világ legkorszerűbb építőművészeti teljesítményeivel!

Emlékeztelek, hogy egy éve a Közéleti Kerekasztal-ban Kriston Józseffel együtt a Helyi Emlékezet Bizottság vezetőjének javasoltalak. Sajnos nem vállaltad, mert akkor visszavonultál a közügyektől, viszont most egy indifferens, megosztó, negatív beszólásra előjöttél!
Az 56-os forradalom és szabadságharc és általában a haladás elveit a hétköznapokban is képviselni kell! Egy ellenpélda: Az Ereky Emlékház? avatása az 1957. évi május elsejére emlékeztetett…
Jó lenne, ha azzal a következetességgel jelennél meg a nyilvánosságban, ahogy a tavalyi választással kapcsolatban tetted: 


Szerintem a kultúra összeköt, a politika megoszt!

****

Előzmény:
http://bardudvarnokinfo.blogspot.hu/2015/10/kozma-lajos-nagy-imre-19561023.html
https://www.facebook.com/groups/188178224526490/permalink/1127816793895957/
feladó:

Kelemen Aladár notification+kjdmi7p3-wki@facebookmail.com 
címzett:

BÁRDIAK 188178224526490@groups.facebook.com 
tárgy:

Re: [BÁRDIAK] „Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás,...


2015. október 28. 23:05
Egyfelől jelzi a forradalom estéjén a kommunista politikai hatalom reményét,hogy a rendszer reformját követelni jött össze százezer ember,másfelől a tömeg amikor lehurrogta Nagy Imrét és azt visszhangozta" nem vagyunk mi elvtársak" hitet tett amellett,nem reformálni akarja a kommunizmust de elsöpörni ! Arra gondoltam,hogy talán Nagy Imre is ekkor világosodott meg,ogy mit is akar valójában a nemzet. Úgy gondolom a történeti hűség okán ez a fordulat ott az Országháza előtt,igenis fontos pillanat,fordulat volt.
Korábbi hozzászólások
2015. október 24. 23:26
Ez miért fontos, és miért ez fontos ebből a bejegyzésből?

2015. október 24. 13:50
Nem kisebbítve történelmi szerepét..."Innen, ebből a házból indult el október 23-án este a Parlamentbe Nagy Imre, hogy az őt váró százezres tömeghez szóljon, ... majd így folytatta, Elvtársak...
Eredeti bejegyzés
2015. október 23. 22:33
„Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igaz eszmék és az eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma…”
Kozma Lajos - Nagy Imre - 1956
Kozma Lajos sz.: 1884 Kiskorpád – Nagy Imre sz.: 1896 Kaposvár 
Kozma Lajos építész, iparművész, grafikus, az Iparművészeti Egyetem rektora, a Kiskorpádhoz tartozó Széplakon született. Ő tervezte azt a lakóházat, amiben Nagy Imre lakott 1949. november 2-től 1956 november 4-ig.
Az Emlékház teljes felújítása és a kiállítás 2008-ban, a mártír miniszterelnök kivégzése 50. évfordulójának tiszteletére valósult meg Mink András történész forgatókönyve és Rajk László építész látványterve alapján.

„Innen, ebből a házból indult el október 23-án este a Parlamentbe Nagy Imre, hogy az őt váró százezres tömeghez szóljon, majd miniszterelnökként megpróbálja sikerre vinni a forradalom ügyét. A november 4-i szovjet intervenciót megelőzően itt töltötte szabad emberként utolsó éjszakáját Magyarországon. 
Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igaz eszmék és az eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma. (Méray Tibor)

Kozma Lajos a Bárdudvarnoki Kulturális Hét / Zselic Lelke Fesztivál koncepciója szerint a Kistérség Klasszikusa Goszthony Mária és Jálics Ernő mellett.

Forrás:
Nagy Imre Emlékház:
http://www.nagyimreemlekhaz.hu/hu/emlékház.html
Bárdudvarnoki Kulturális Hét építészeti kiállítása:
https://picasaweb.google.com/116377312794105853844/BKHKiallitasEpiteszet#5718994304190153042
BKH 2015: http://bkh2015.blog.hu/2015/10/23/kozma_lajos_nagy_imre_1956_10
Kozma Lajos - Nagy Imre - 1956
Kozma Lajos sz.: 1884 Kiskorpád – Nagy Imre sz.: 1896 Kaposvár 
Kozma...
Bejegyzés megtekintése a Facebookon · E-mail beállítások szerkesztése · A hozzászóláshoz válaszolj erre az e-mailre!