Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%B6zhatalom.html
közhatalom (lat. auctoritas): jogcím, amelynek alapján személyek vagy intézmények törvényeket hoznak, megszabják az emberek közötti rendet és engedelmességet várnak el tőlük. - Minden emberi közösségnek szüksége van ~ra, mely kormányozza, alapja az emberi természet, célja a polgári közösség egysége, feladata a →közjó biztosítása.
- Az erkölcsi rend által megkövetelt ~ Istentől való: „Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak, mert nincs hatalom, csak Istentől, s amelyek léteznek, azokat Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, az Isten rendelésével szegül szembe. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet” (Róm 13,1-2; vö. 1Pt 2,13-17). - Az engedelmesség kötelessége mindenkitől elvárja, hogy adja meg a ~nak a neki kijáró tiszteletet, megbecsüléssel övezze, és érdemeik szerint legyen hálával és jóindulattal a hivatalt viselő személyek iránt. Római Szt Kelemen p. (ur. 88-97) tollából való az Egyh. legősibb, a pol. hatalomért szóló imádsága: „Ó Uram, adj nekik egészséget, békességet, egyetértést, állhatatosságot, hogy a szuverén hatalmat, amit te adtál nekik, akadályok nélkül tudják gyakorolni. Te, Urunk, a századok mennyei királya, te adod az emberek fiainak a dicsőséget, a hatalmat és méltóságot a földön. Ezért Uram, te irányítsd döntéseiket, hogy azt tegyék, ami szép és előtted kedves; hogy a tőled kapott hatalmat vallásosságban, békességben, kegyesen gyakorolják, és méltók legyenek a te irgalmadra.” (Levél a korinthusiakhoz 61,1-2) - Ha a ~ arra a rendre épít, amelyet Isten állított fel, akkor „a politikai rendszer megválasztása és a vezetők kijelölése a polgárok szabad döntésére van bízva” (GS 74). A pol. rendszerek különbözősége erkölcsileg megengedhető, csak szolgálják a rájuk bízott közösség törv-es javát. Azon rendszerek, melyeknek természete szemben áll a →természettörvénnyel, a közrenddel és az emberi személy alapvető jogaival, nem valósíthatják meg azon nemzetek közjavát, melyekre ráerőszakolták magukat. - A ~ nem önmagából meríti erkölcsi legitimitását. Nem viselkedhet despota módon, hanem a közjóért kell dolgoznia „mint elsősorban a szabadságra és a vállalt kötelezettségek és feladatok tudatára támaszkodó erkölcsi erőnek” (GS 74). -
„Az emberi törvényhozás csak annyiban öltheti magára a törvény jellegét, amennyire megegyezik a helyes értelemmel; ebből nyilvánvaló, hogy erejét az örök törvényből meríti. Amilyen mértékben eltávolodik az értelemtől, oly mértékben igazságtalannak kell nyilvánítani, mert nem valósítja meg a törvény fogalmát, hanem inkább az erőszak egyik formája.” (STh I-II. 93,3,2.) - A ~at csak akkor gyakorolják törvényesen, ha az adott közösség közjavát keresik, és annak elérésében erkölcsileg megengedett eszközöket használnak. Ha megtörténnék, hogy a kormányzók igazságtalan törv-eket hoznak, v. az erkölcsi renddel szernbenálló mértéket szabnak, rendelkezéseik a lelkiismeretet nem kötelezik. „Ezért kívánatos, hogy minden hatalmat ugyanazt a célt szolgáló más hivatalokkal és hatóságokkal ellensúlyozzanak. Ez a jogállam elve, ahol a törvénynek, nem pedig az emberek önkényes akaratának van alárendelve minden.” (CA 44) **
KEK 1897-1904.
http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%B6zj%C3%B3.html
közjó (lat. bonum commune): anyagi és szellemi javak és lehetőségek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai boldogulásukat szabadon és hathatósan munkálhassák, de előállításukra önmagukban, egyenként nem képesek. -Lényegét tekintve a társad. által saját tagjainak nyújtott segítség alapvető életfeladataik teljesítéséhez (tehát társad. teljesítés és nem az egyéni javak és sikerek összessége);eszközeit tekintve azon társad. feltételek összessége, amelyek a társad. tagjai számára egyéni és társad. céljaik és feladataik megvalósítását lehetővé teszik; működésmódját tekintve a társad. tagjainak képességük szerinti együttműködése és ennek mindennemű eredménye (tehát a társad. működését biztosító rend és ennek gyümölcsei). - Ker. ember számára a ~ a lelki élet közp. kérdése: ami az →erkölcsi rendben jó és igaz, az a közösség számára is az. Mivel az →ember közösségi lény, a →bűn ellen és az→igazság (→jó) érvényesüléséért végzett tevékenység nemcsak az egyén, hanem a szűkebb-tágabb környezet számára is meghatározó. Ebben az értelemben mondható, hogy a keresztény ember életének központja a ~ szolgálata. **
CL 42. - GRS 11. - Muzslay 1993:105. - KEK 1905-12.
****
Politika - mint a közéleti tevékenység
Általában úgy gondolunk a politikára, mint a hatalomért folytatott küzdelemre, mint ennek színterére, s mint a politikai színtér eseményeire.
A politika szerepe
- A tevékeny politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet.
- A tétlen politikai szerep pedig, hogy a közösség egyszerű tagja elfogadja a közhatalom döntéseit, mivel úgy gondolja, hogy nem tudja azt befolyásolni.
A politika tevékeny szereplői
A politikai cselekvő szereplői felléphetnek egyénileg vagy érdekcsoportokon keresztül, úgy mint közhatalom, társadalmi szervezet, mozgalom, petíciós bizottság, polgári engedetlenség és a közéletről a tájékoztatással foglalkozók. A politika fontos szereplői a közéleti választások ésnépszavazás résztvevői. Két változat használatos a politika szereplőire:
- a politika a közhatalom (politikai hatalom) feladata, amit az egyszerű polgár nem tud befolyásolni;
- a közösség tagjainak joga és kötelessége a közügyekben részt venni, hogy jó döntések születhessenek. E szerint, ne bízzuk magunkat teljes mértékben a közhatalomra, mert az így kisajátíthatja saját közös sorsunk irányítását.
A politika alapvető céljai
Alapvetően a politika célnak három különböző értelmezése létezik:
- a társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása, működtetése,
- mely biztosítja a társadalom működésével kapcsolatos érdekeket;
- vagy egy törvényesített elnyomó uralmi rendszer biztosítása;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése