Bárdudvarnok - Csíkszentkirály

Bárdudvarnok 2014. július 31., 22.00 óra - egy küldöttség az éj leple alatt elindult Csíkszetnkirályra?

Három kisbusz? Kik? Miért pont ők? Milyen célból? Ki tudott az utazásról? Magánút, vagy a közösség képviseletében mentek a testvértelepülésre?

???
???
???

Ki tudja a válaszokat?

Egy alternatív civil kezdeményezés:

 

• 
  
• 
  
• 

  Ferenc Deák vagy 4 én velünk gyalogtúrára Erdélybe?2 személy hiányzik.

  18 órája · Mégsem tetszik · 

 

 

Andor István

július 28., 12:19

Csíkszentkirályra ki szeretne menni a testvértelepülési kapcsolatokat ápolni a falu küldöttséggel?

TetszikTetszik · 

• 

  
  

  Andor István és a falu pénzén?

  július 29., 9:41 · Tetszik

  
  
• 

  
  

  Andor István 22 órakor búcsúzkodás és indulás! Gyertek!

  18 órája · Tetszik

  
  
• 

  
  

  Ferenc Deák vagy 4 én velünk gyalogtúrára Erdélybe?2 személy hiányzik.

  18 órája · Mégsem tetszik · 1

  
  
• 

  
  

  Andor István Most, hogy elment a három busz, már tényleg csak a lábbusz marad a mezei falulakónak!

  4 órája · Tetszik

Bárdudvarnoki labdarúgás

Tudomásunk szerint Bárdudvarnokon 1950 előtt labdarúgó élet nem volt. 1950-ben alakult meg a Bárdudvarnoki Labdarúgó Sport Kör a Bárdibükki Állami Gazdaság és a Községi Tanács támogatásával. Ez a sportkör 30 éves működés után 1980-ban megszűnt. 1958-59-es bajnoki évadban megnyerte a bajnokságot.

Szerepelt többek között itt: Bene Sándor, Szlavicsek László, Serák József, István József, Szabó Gábor, Szántó János, Kis István, Kiss Sándor, Czebei Ferenc, Bene Imre, Fista Ferenc, Bene Károly, Vida Emil, Bosnyák Tibor, Petrocsek István, Férhezli Károly, Hollósi Ferenc, Orbán József, Cselik Kálmán, Erdős Fábián, Herzsenáth János, Csáki Andor, Rác István, Kovács Mihály.

1965-1980-ig: Fábos János ifj., Czebei László, Lovász István, Tráj Béla, Csáki András (Bandi), Tóth András, József Ferenc, Jandzsó László, Nyakas Mihály, Mikocsi József, Fábos Tibor, Herzsenáth István, Riskó Lajos, Kovács József, Simon László, Simon József, Horváth János, Harangozó László, Bence Jenő, Nagy Tibor, Csizmadia Károly, Biró László.

A Bárdudvarnok csapata az 1996-1997-es szezonban felkerült a körzeti I. osztályba. Már akkor a csapat tagja volt a mai gárda néhány oszlopos tagja. Érdemes körülnézni az akkori játékoskeretben…

Ebben az évben a csapat a csúcsra ért, hiszen az elsőtől az utolsó fordulóig az élen állva nyerte meg a bajnokságot, a 30 meccsből 27 győzelmet aratva, 123-30-as gólarányt produkálva.

Játékoskeret: Kapusok: Simon József, Stikrád Ferenc. Mezőnyjátékosok: Berkes Zsolt, Németh Gábor, Soós József, Mészáros Zoltán, Bódis Gábor, Skandera Pál, Kővári Tibor, Szilágyi Krisztián, Tóth Norbert, Simon János, Jovánczai István, Lassú József, Pammer István, Rógán Zsolt, Bödő Tamás, Béres József, Kis-Pál János, Horváth János edző. Horváth László mezőnyjátékos 2001. nyarán elhunyt.
Ifúsági keret: Kapusok: Nagy Zoltán, Fábos Tibor, Szabó Csaba. Mezőnyjátékosok: Polák László, Török Gábor, Herke Norbert, Csizmadia Tamás, Szakács Róbert, Herzsenáth Attila, Pap Bálint, Verebes Gábor, Kis-Pál Bálint, Vajay László, Keresztszegi László, Kiss Balázs, Hóman Roland, Ördögh Róbert, Deák Ferenc, edző: Kiss Ferenc.

Egy évvel korábban, a ’95-’96-os kiírásban a körzeti II. osztály bajnokát tisztelhettük csapatunkban. Ebben a gárdában az azóta megboldogult Gelencsér Sándor is szerepelt, akárcsak Zsiborás Attila, vagy éppen Mezriczky László.

Ha még egy évet visszamegyünk az időben, a kapusok között megtalálhatjuk Nemes Csabát, akinek ma már a fiai szerepelnek a gárda kezdőcsapatában. Van mit bizonyítani...

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/sporttortenet/labdarugas/Somogyorszag_labdarugasa_1993_2003/pages/020_Bardudvarnok.htm 

(a szerk.)

Goszthony Mária, mint ápolónő

Goszthony Mária, mint ápolónő, Leibach 1916.

 „A történelem sorsfordító eseményei nagy erővel hatottak a Goszthony családra is. A világháború kitörésekor Goszthony Mária, Josipovich Idával együtt ápolónőnek jelentkezett. A kiképzés után Máriát a Kaposvárra a kórházba osztották be, ahol a sebész főorvos, dr. Szigethy Sándor, a család kedves barátja volt. A kórházban az orosz hadifogoly betegek ellátását bízták rá. Éjszakánként, hogy beszélni tudjon az ápoltakkal, nyelvkönyvekből tanulta az orosz nyelvet. 

Az itt szerzett élmények különösen meghatározták a fiatal lány életét. Élete végén írt memoárjában így emlékezik: „Éjjeli inspekció alatt sokan haltak meg, és azokat a pillanatokat nem lehet elfelejteni, mikor búcsúztak, és kis porcelán Szűz Máriájukat nyújtották felém. Aki nem volt haldoklók mellett soha életében, az a lét mélységeit nem is ismerhette meg, és Isten közelségét nem érezhette át.” 
Ida a harctér mögé került, mint főápolónő. Apja a Vöröskereszt elnöke volt. 1916-ban, Mária édesanyjával együtt teljesített ápolónői szolgálatot a front mögött nagybátyja, Csiszár István huszár ezredes alakulatánál.”
Id.: H. Bognár Zsuzsa: Goszthony Mária Emlékkönyv

 

Goszthony Mária, mint ápolónő, a sebesült orosz katonákkal a kaposvári kórházban 1915. k.

 

Bárdudvarnoki Kiállítás a Zengővidéken!

"A Zselic Lelke árad, árad hét határon át! 
Kistérségünk széle eléri az Óperenciát!"

MEGHÍVÓ

A hosszúhetényi Nemes János Művelődési Központ szeretettel meghívja

2014. július 25-én 18 órára

Andor István üvegművész és Beiczer Judit keramikus művész (Bárdudvarnok)

Csiribí-csiribá című kiállításának megnyitójára!

Kiállítás helye:

Hosszúhetény, Fő u. 154.

Megnyitja: Kertészfi Ágnes üvegtervező iparművész

Képek a kiállításról ITT!!!

 

A Pécsi Riport írása itt olvasható, nézhető:

http://www.pecsiriport.hu/kultura/kepzmveszet/5046-uvegcsodak-legies-porcelanok.html

Elnöki nyilatkozat a 2014. évi önkormányzati választás kiírásáról

ELNÖKI NYILATKOZATOK

2014. július 23.

Elnöki nyilatkozat a 2014. évi önkormányzati választás kiírásáról

Falvaink, városaink, megyéink önkormányzatai legújabb kori demokráciánk nélkülözhetetlen tartópillérei. Az önkormányzatiság elve olyan alkotmányos érték, amely a helyi közösségekhez tartozók demokratikus akaratnyilvánításán nyugszik. Ezért fontos, hogy az őszi választások alkalmával a polgárok minél nagyobb számban szóljanak bele saját közösségeik sorsának alakulásába. Kiemelten fontos az is, hogy a választások lebonyolításának minden alkotmányos feltétele biztosított legyen.

Az Alkotmánybíróság 2014. július 21-én meghozott határozata egyértelmű és világos helyzetet teremtett az önkormányzati választások törvényi szabályozásában. Az Alkotmánybíróság döntését követően semmilyen olyan alkotmányos aggály nem vethető fel, amely befolyásolhatná a 2014-es önkormányzati választások törvényes kiírását és lebonyolítását.

Azzal, hogy az Alkotmánybíróság hétfői döntése pontot tett a választások rendjét befolyásoló vitás kérdések mindegyikére, minden akadály elhárult a választások kiírása elől. Ezért – élve köztársasági elnöki jogkörömmel – a mai napon meghozott államfői határozatommal 2014. október 12-ére tűzöm ki az önkormányzati választások időpontját.

Áder János
Magyarország köztársasági elnöke


A Köztársasági Elnöki Hivatal Sajtóigazgatósága kéri, hogy a közleményt teljes szövegében, szerkesztés nélkül szíveskedjenek felhasználni.

Forrás:
http://www.keh.hu/elnoki_nyilatkozatok/1894-Elnoki_nyilatkozat_a_2014._evi_onkormanyzati_valasztas_kiirasarol

Ásatás a Barát-hegyen

Bárdudvarnokon, a Barát-hegyen egy 13. században alapított kolostor régészeti feltárása vette kezdetét

"Egy a 13. században épült pre-montrei kolostor romjait tárják fel a régészek Bárdudvarnok közelében. Sok mindent találtak már. A 800 éves épület szentélye maradt meg a legjobb állapotban. Emberi csontokat és pénzérméket már találtak a szakemberek."

 

 

 

 

A falusiak emlékezete pontosan megőrizte, hol állt a kolostor, a hogy a szájhagyomány szerint, hol keltek át csónakon a szerzetesek a faluba a Bárdi patakon, aminek sokkal szélesebb volt akkoriban a medre.  
– Az év elején a megyei múzeum keresett meg minket azzal, hogy találtak pályázati forrást a feltárásra  – mondta Bárdudvarnok polgármestere, Mester Balázs. – Rendkívül izgalmasnak találták a lehetőséget. Hogy elindulhassanak a munkák, az önkormányzatnak 30 százalék önrészt kellett állnia, ebben a segítségünkre volt a településen működő Porta Patis lelkigyakorlatos ház és Világos Krisztián atya, közösen álltuk a költségeket. Biztosra mentünk, mert írott források is alátámasztották a kolostor létét. Magam is láttam egy egyházi levéltárban, hogy a múlt században arról írt a helyi plébános, hogy még állnak a romok. Az ásatások másfél hónapja kezdődtek, de a munka java része még hátravan, a hosszú távú célunk az, hogy bemutatható állapotba hozzuk az emlékhelyet
Az ásatásokat Molnár István muzeológus-régész vezeti Aradi Csilla régész segítségével. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Rippl-Rónai Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert kétmillió forintot a munkákra.     
– A prépostságot 1252-ben alapította Mojs somogyi ispán, aki később nádor lett – mondta Molnár István. – A gazdag főúr a családi nemzetségének központját alakította ki. Jól működő uradalmi prépostság lehetett, mert a jelek szerint háromszor is felújították. Nagyon érdekelt minket, mert premontrei kolostor kevés van a környéken. A török idők alatt lett romos, az újkorban még állt, aztán a helyiek kezdték elhordani. A leírások alapján tudjuk, hogyan nézhetett ki. A település kérésére kezdtük meg a feltárást egy geodéziai felmérés után. A templom keleti végén láttunk munkához. A szentély négyzetes alakú, két különböző oltár maradványait tártuk fel. Az alapokhoz viszonylag mélyre kellett ásni, mert az 1800-as évekből vastag törmelékréteg fedte a téglapadlót, de ez meg is védte a leleteket. Az épület belseje épen maradt. Másfél tucat középkori pénzt találtunk, a XIII. századtól a XVI. századig tartó korúakat. Gombveretek, ruhadíszek, kerámiamaradványok is előkerültek. A sírok feltárása zajlik, bár az esős időben szünetel a munka, később azonban szeretnék kiásni más kolostori épületeket is. A tervek szerint keresünk majd pályázati forrásokat, hogy folytatódhasson az ásatás.

 

Forrás: Sonline.hu http://www.sonline.hu/somogy/kultura/sirok-csontok-es-az-oltar-a-800-eves-kolostor-nyomaban-562362

 

 

Karnyújtásnyira a középkor a Zselicben

http://kapos.hu/hirek/kultura/2014-07-10/karnyujtasnyira_a_kozepkor_a_zselicben.html

 

 

800 éves kolostor nyomában

http://www.somogytv.hu/cikkek/101723

 https://www.facebook.com/regeszet/photos/a.287387631358684.60511.286544771442970/623888731041904/?type=1&relevant_count=1

 

 

 

 

http://www.sonline.hu/somogy/kultura/sirok-csontok-es-az-oltar-a-800-eves-kolostor-nyomaban-562362

Sírok, csontok és az oltár: a 800 éves kolostor nyomában

2014. július 11. 15:29 , Legutóbb frissítve: 2014. július 11. 15:44 K. G.

BÁRDUDVARNOK | Megtalálták az oltárt, a padlószintet, a falazatot, sírokat is feltártak, feltehetően a földesúr családjáét és a szerzetesekét, s rengeteg csontmaradvány került elő. Harangdarabokat is rejtett a föld és fémpénzeket, vereteket. A bárdudvarnoki Baráthegyen egy tatárjárás után alapított kolostor régészeti feltárása kezdődött el.

A falusiak emlékezete pontosan megőrizte, hol állt a kolostor, a kisgyermekek is meg tudták mutatni, hogy a szájhagyomány szerint, hol keltek át csónakon a szerzetesek a faluba a Bárdi patakon, aminek sokkal szélesebb volt akkoriban a medre.  

Megtalálták az oltárt, a padlószintet, a falazatot

– Az év elején a megyei múzeum keresett meg minket azzal, hogy találtak pályázati forrást a feltárásra  – mondta Bárdudvarnok polgármestere, Mester Balázs. – Rendkívül izgalmasnak találták a lehetőséget. Hogy elindulhassanak a munkák, az önkormányzatnak 30 százalék önrészt kellett állnia, ebben a segítségünkre volt a településen működő Porta Patis lelkigyakorlatos ház és Világos Krisztián atya, közösen álltuk a költségeket. Biztosra mentünk, mert írott források is alátámasztották a kolostor létét. Magam is láttam egy egyházi levéltárban, hogy a múlt században arról írt a helyi plébános, hogy még állnak a romok. Az ásatások másfél hónapja kezdődtek, de a munka java része még hátravan, a hosszú távú célunk az, hogy bemutatható állapotba hozzuk az emlékhelyet.

Az ásatásokat Molnár István múzeológus-régész vezeti Aradi Csilla régész segítségével. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Rippl-Rónai Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert kétmillió forintot a munkákra.     
– A prépostságot 1252-ben alapította Mojs somogyi ispán, aki később nádor lett – mondta Molnár István. – A gazdag főúr a családi nemzetségének központját alakította ki. Jól működő uradalmi prépostság lehetett, mert a jelek szerint háromszor is felújították. Nagyon érdekelt minket, mert premontrei kolostor kevés van a környéken. A török idők alatt lett romos, az újkorban még állt, aztán a helyiek kezdték elhordani. A leírások alapján tudjuk, hogyan nézhetett ki. A település kérésére kezdtük meg a feltárást egy geodéziai felmérés után. A templom keleti végén láttunk munkához. A szentély négyzetes alakú, két különböző oltár maradványait tártuk fel. Az alapokhoz viszonylag mélyre kellett ásni, mert az 1800-as évekből vastag törmelékréteg fedte a téglapadlót, de ez meg is védte a leleteket. Az épület belseje épen maradt. Másfél tucat középkori pénzt találtunk, a XIII. századtól a XVI. századig tartó korúakat. Gombveretek, ruhadíszek, kerámiamaradványok is előkerültek. A sírok feltárása zajlik, bár az esős időben szünetel a munka, később azonban szeretnék kiásni más kolostori épületeket is. A tervek szerint keresünk majd pályázati forrásokat, hogy folytatódhasson az ásatás.

Kapcsolódó írás:
http://archeologia.hu/kaposszentjakabi-apatsag-az-ujabb-kutatas-rovid-beszamoloja

Bárdudvarnok.Info start

Bárdudvarnok.Info start

*********************************

2014. július 14., hétfő

Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/az-ipari-es-tarsadalmi-forradalom/a-francia-forradalom

A francia forradalom

Franciaország népessége a 18. században ugrásszerűen növekedett (20-ról 27 millióra). Jelentős volt a gazdasági növekedés, élénkült a kereskedelem. Ezek a változások azonban hatalmas feszültségekkel jártak. Mint szerte Európában, a népességnövekedés az átlagos életszínvonal süllyedésével járt együtt. A több lakost ugyanannyi föld látta el, így az élelmiszerárak emelkedtek. Franciaország az élelmiszertermelés korszerűsödése terén messze elmaradt Angliától és Hollandiától. (Míg pl. ott 1630 és 1800 között kétszeresére növekedett a gabonatermesztés termelékenysége, addig Franciaországban ez időszakban változatlan maradt.) Az árak emelkedéséhez a pánikszerű felvásárlások és a kereskedők spekulációja is hozzájárult. (Például bizonyos készleteket tartalékoltak vagy elszállítottak az ínséges területről jobban fizető térségbe stb.) Különösen magasak voltak az árak a gyengébb termésű években, melyekből 1760 után igen sok volt. Így a városi szegények nehezen jutottak élelemhez. Ráadásul a szegénység növekedése miatt csökkent az iparcikkek iránti kereslet, aminek az lett a következménye, hogy sok üzem bezárt, nőtt a munkanélküliség. De az élelmiszerárak emelkedése - érdekes módon - nem kedvezett a parasztoknak sem. A földek 1/3-a tőkés vállalkozók kezében volt, akik a többletbevételt elvonták a parasztoktól a földbérleti díj emelésével. A földek további 1/4-e viszont nemesi birtok volt. Röghöz kötött, robotoló jobbágyság már nem volt Franciaországban, de a nemesi földeken feudális eredetű ajándékok, szolgáltatások, korlátozások voltak érvényben. Ezek szintén alkalmasak voltak arra, hogy elvonják a parasztoktól az áremelkedésből eredő hasznot. Sőt, a parasztok körében az ilyen járadékok nagyobb felháborodást váltottak ki, mint a földbérleti díj, mert kevésbé volt szerződéses, önkéntes jellegük. A parasztok haragja így vidéken egyre erősebben a nemesek ellen fordult, de jutott belőle a kereskedőknek és egyéb birtokosoknak is. Másik oldalon, az áremelkedésből hasznot húzó vállalkozók: földbirtokosok, bankárok és kereskedők életszínvonala rohamosan nőtt. Már nem volt érvényben a régi francia szabály, mely szerint nemes nem kezdhet pénzzel kapcsolatos tevékenységbe. A vállalkozók között nemesi és polgári származásúakat egyaránt lehetett találni. Életvitelükben, kultúrájukban is egységes elitet alkottak. A felvilágosodás szerzőit olvasták, és ahogy nőtt vagyonuk, úgy növekedett politikai öntudatuk is. Egy vonatkozásban a nemesek mégis különböztek a polgároktól: egy sor kiváltságuk volt. Csak ők viselhettek kardot, tölthettek be tiszti állásokat, vehettek részt a bírói testületekben, szedhettek feudális eredetű járadékokat a parasztoktól. Nem voltak ugyan teljesen adómentesek, de a legtöbb adófajtát nem kellett fizetniük. Ezekhez a kiváltságokhoz ugyan a gazdag polgárok is hozzájuthattak, ha hivatalt és ezzel együtt nemességet vásároltak. De a régi nemesek ("kard nemessége") megvetően elhúzódott az új nemesektől ("pénz nemessége", vagy "taláros nemesek"). Abban azonban nemes és polgár egyetértett, hogy az abszolutizmus helyett alkotmányos kormányzásra lenne szükség Franciaországban. Ennek a nézetnek a terjedéséhez hozzájárult, hogy a királyság tekintélye XIV. Lajos óta gyorsan hanyatlott a társadalom szemében. XV. Lajos (1714-1774) a politika helyett inkább szeretőivel foglalkozott (híres kegyencnője volt Madame Pompadour), akik befolyásoln i tudták a politikai eseményeket is. Mikor unokája, XVI. Lajos (1774-1792) trónra lépett, már nem sokat tehetett a királyi tekintély visszaállításáért. Művelt és jó szándékú ember volt, de feladatához sem tehetsége, sem határozottsága nem volt elegendő. A feleségét, Marie Antoinette-tet körülvevő gyűlölet, pazarlásáról és kicsapongásairól terjedő - nagyrészt alaptalan - pletykák az ő népszerűségének is ártottak. Így a társadalmi feszültségek és elégedetlenségek egész hálózata alakult ki Franciaországban: mindenki elégedetlen volt az abszolutista kormányzati rendszerrel, a parasztok gyűlölték a nemességet és az elit egyéb csoportjait, a nem nemesek pedig a nemeseket. A forradalmat kiváltó első reformlépéseket mégsem ezek a csoportok, hanem éppen az udvar tette meg.

A régi rend bukása Franciaországban (1789-1791)

A Bastille bevételének, a király meghátrálásának óriási visszhangja volt szerte egész Franciaországban. Felkelések sora robbant ki a vidéki városokban és mindenhol megalakult, Párizsi mintára, a forradalmi városi vezetés és a polgárőrség, új nevén nemzetőrség. A párizsi nemzetőrség élére a legendás katona, La Fayette került. De országosan megmozdultak az utóbbi évek éhínségétől elkeseredett parasztok is. Sokfelé felgyújtották a kastélyokat, elkergették a földbirtokosokat és intézőiket, elégették a szolgáltatásokról szóló szerződéseket. Ez volt az ún. "nagy félelem" időszaka, és valóban, mindenki félt: az urak a parasztoktól félve menekültek, miközben a parasztok között az urak összeesküvéséről, kiéheztetésről keringő álhírek keltettek pánikot. A felfordulás hatására a Nemzetgyűlés elszánta magát arra, hogy felszámolja a régi Franciaországot. 1789. augusztus 4-ének lázas éjszakáján a nemesi küldöttek szinte versengtek azért, hogy szót kapjanak, és lelkesült javaslatot tehessenek egy-egy régi kiváltság eltörlésére. Hajnalra eldőlt, hogy kártalanítás nélkül megszűnik a papi tized, a földesúri szolgáltatások nagy részét pedig pénzzel válthatják meg a parasztok. Megszűnt továbbá a személyes függés minden maradéka, így a földesúri igazságszolgáltatás is. Ez nem volt elég, egyúttal minden más kiváltságot is felszámoltak. Így megszűnt a hivatalok megvásárolhatósága, az adózási kiváltságok, minden tartományi és helyi kiváltság, elfogadták a törvény előtti egyenlőség elvét, a mindenkit egyenlően megillető ingyenes igazságszolgáltatással. (Az új elveknek megfelelő törvényeket a későbbi napokban szövegezték meg.) Nem sokkal később (augusztus 26-án) a Nemzetgyűlés elfogadta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, mely leszögezi: "Minden ember szabadnak és egyenlőnek születik", és megfogalmazta az ember "természetes és elévülhetetlen" jogait, melyek "a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással szembeni ellenállás," valamint a véleménynyilvánítás, a sajtó, és a vallásgyakorlat szabadsága. Kimondta továbbá hogy mindenkinek jogában áll részt venni a társadalom irányításában, a közpénzek elosztásában személyesen, vagy képviselője útján, hogy a köztisztviselők felelősségre vonhatók és hogy a hatalmi ágakat el kell választani. Mindezek az angol és amerikai jogfejlődésből már jól ismert elvek voltak, ahogy az ártatlanság védelme, a "habeas corpus", a visszamenőleges hatályú törvények tilalma. A jogok nyilatkozata ugyanakkor kötelességeket is megfogalmazott az állampolgárok számára (adózás, a törvények tiszteletben tartása, más szabadságának tiszteletben tartása stb.) A király vonakodott az új törvények szentesítésétől. Ám a politikai célokat kitűző Nemzetgyűlés és a megélhetésért küzdő politikai párizsiak megint egymás szövetségesei lettek. A párizsi nők ugyanis (október 5-én) felfegyverkezve Versailles-ba vonultak, és élelmet követeltek. Emellett, az újságok és szónoklatok hatására követelték a király beköltözését is Párizsba (ahol "gonosz" környezete helyett a nép veszi körül), és a törvények szentesítését is. A király mindenben engedett a palotába özönlő asszonyoknak és nemzetőröknek. Elfogadta az új törvényeket és a Jogok Nyilatkozatát, Párizsba költözött, ahol mostantól nem vonhatta ki magát a radikális tömegek hatása alól. (Követte őt oda a Nemzetgyűlés is.) 1789 őszén eltörölték a régi közigazgatási rendszert is, a középkori eredetű tartományok helyett 83 hasonló nagyságú megyét hoztak létre és a következő év elején megtartották a helyi választásokat. Ezzel működni kezdtek az alulról szerveződő helyi önkormányzatok. Eltörölték a régi rendet védelmező nemesi parlamenteket, és helyükbe létrehozták a jogegyenlőségen alapuló új bíróságokat, valamint bevezették az esküdtszéket. A Nemzetgyűlés eltörölte továbbá a céheket, a belső vámokat, a tartományok adózási különbségeit, kimondta az ipar és kereskedelem teljes szabadságát. Pár szédítő hónap alatt eltűnt a régi Franciaország, mely különféle jogállású csoportokból és rendi közösségekből állt össze, és helyébe a szabad egyének egyetlen nagy közössége lépett. A folyamat betetőzéseként 1791 szeptemberére elkészült az új alkotmány, mely keretbe foglalta az első hónapok vívmányait. Franciaországot angol típusú alkotmányos monarchiává nyilvánította, melynek törvényhozása a rendkívül alacsony vagyoni cenzussal megválasztott, egykamarás Nemzetgyűlés. (A cenzus eredetileg vagyonbecslést jelent. Vagyoni cenzus esetén csak bizonyos vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezők kapnak választójogot. Az alacsony cenzus kevés vagyont ír elő. Kb. 4,3 millió fő kapott ezzel választójogot.) A kormány felelősséggel tartozott a Nemzetgyűlésnek, a hatalmi ágakat elválasztották. A király két alkalommal megvétózhatta a törvényjavaslatokat, de ha a Nemzetgyűlés továbbra is ragaszkodott azokhoz, legkésőbb négy év múlva köteles volt szentesíteni. Az alkotmány elfogadása után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlott, és új választások után létrejött a Törvényhozó Nemzetgyűlés.