2019. május 3., péntek

Sajtószabadság Világnapja - 2019. május 3.

Sajtószabadság Világnapja - 2019. május 3. Bárdudvarnok


Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-dikát 
a Nemzetközi Sajtószabadság napjává 

nyilvánította annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet 
a Szabad Sajtó fontosságára,
és hogy emlékeztesse a(z ön)kormányzatokat
a Szabad Véleménynyilvánítás Jogának
tiszteletére és betartására,
melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez.
Ez alkalomból közöljük a 2018. december 20-i közmeghallgatás élő közvetítésének hangfelvételét, amit fiatal technikus csapatunknak sikerült fáradságos munkával helyreállítani. https://soundcloud.com/haz-nyilvanos/20181222-kozmeghallgatas-bardudvarnokwma


Élő közvetítés:
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.


Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke 
Minden személynek joga van
a vélemény és
a kifejezés szabadságához,
amely magában foglalja azt a jogot, hogy
véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy
határokra való tekintet nélkül
kutathasson,
átvihessen és
terjeszthessen
híreket és
eszméket
bármilyen kifejezési módon.
21. cikk
1. Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, (akár szabadon választott képviselői útján) való részvételhez.




2019. április 19., péntek

Húsvéti Cikk - Kiegyezés

Húsvéti Cikk - Kiegyezés

A Haza Bölcsének írása a Pesti Naplóban


Forrás: https://mult-kor.hu/deak-ferenc-tollba-mondta-a-husveti-cikket-hogy-kezirasat-se-ismerjek-fel-20190416
 Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel

2019. április 16. 11:02 MTI
154 éve, 1865. április 16-án, húsvét vasárnapján jelent meg a Pesti Naplóban az a névtelen cikk, amely az osztrák-magyar kiegyezés egyik fontos előkészítő dokumentuma lett, és amelyről hamarosan kiderült, hogy Deák Ferenc írta. 


Deák
Deák Ferenc Székely Bertalan festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)
hirdetés
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a véres megtorlás időszaka következett, amelynek csak 1850-ben, Julius von Haynau táborszernagy menesztésével szakadt vége. A fiatal császár, I. Ferenc József ezután abszolutista módszerekkel akarta a legyőzött Magyarországot beolvasztani az egységes Habsburg Birodalomba. Az Alexander Bach belügyminiszterről Bach-korszaknak nevezett években "a fegyveres felkeléssel jogait eljátszó" Magyarország régi alkotmányát a sutba vágták, hagyományos közigazgatási rendszerét megszüntették, az országot öt kerületre osztották. Bach hiába öltöztette a magyarok bizalmának elnyerése érdekében hivatalnokait díszmagyarba, a nép csak Bach-huszároknak gúnyolta őket, és az ország passzív ellenállással válaszolt. A rendszer tarthatatlanságát a császár is érezte, és 1859-ben, az Itáliában elszenvedett katonai vereség ürügyén leváltotta Bachot.
Az uralkodó az 1860-ban kiadott októberi diplomával, majd az 1861-es februári pátenssel jelezte változtatási szándékát, liberálisabb szellemű összbirodalmi alkotmányt ajánlott fel. 1861-re összehívta az országgyűlést, hogy a tervezett birodalmi gyűlésbe, a Reichsratba magyar képviselők is beülhessenek. Az ország függetlenségét feladni nem akaró magyar politikai elit - hosszas politikai küzdelem után - feliratban utasította el a császári alkotmánytervet (a radikálisabbak ezt határozatban akarták megtenni), leszögezve: nem engednek az 1848-as elvekből.
Ferenc József válaszul 1861. augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést, és Anton Schmerling államminisztert ültette a hatalomba. Schmerling hajlandó lett volna reformokra, de arra nem, hogy elismerje Magyarország különleges helyzetét a birodalomban. A Schmerling-provizóriumnak nevezett átmeneti időszak alatt a színfalak mögött - főként a magyar konzervatívok részvételével - már folytak a tapogatózások a bécsi udvarral, a külön parlamentet, közös hadügyet, külügyet és pénzügyet magában foglaló, tehát 1867-ben megvalósuló megoldást évekkel korábban már felvetette a volt főkancellár, Apponyi György gróf és Dessewffy Emil gróf, az MTA elnöke is.
Deák 1865 elején tért vissza a politikába. "A nemzet prókátora" lényegében felelevenítette Dessewffyék korábbi elképzeléseit, Adalékok a magyar közjoghoz című cikkével jelezte, hogy a magyar liberálisok készek a tárgyalásokra. A kiegyezésre hajlott Ferenc József is, aki az év tavaszán többször Pestre küldte puhatolózni Anton von Augusz bárót, és Deák ezután a nevezetes "húsvéti cikkben" fejtette ki részletesen álláspontját.
A Pesti Napló 1865. április 16-i számának címlapján, aláírás nélkül megjelent írást Deák előző nap mondta tollba Salamon Ferenc újságírónak az Angol Királynő Szállóban. (A diktálás célja az volt, hogy még a kézírását se ismerhessék fel a szerkesztőségben.) Deák lényegében a bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi cikkére válaszolt, amely a "jogeljátszás" elméletét felelevenítve azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, és a történelmükön egy teljesen értelmetlen "elkülönző vágy (Sonder-Zug) vonul végig".
Deák leszögezte, hogy Magyarország mindig ellenállt és ellen is fog állni a beolvasztási törekvéseknek, de ezt az évszázados sajátosságot nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Valótlanságnak nevezte azt az állítást, hogy a magyar politikai elit nem akar együttműködni a Habsburg-dinasztiával, és hogy ne volna képes kompromisszumokra. Mint írta: "Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű." Éreztette, hogy a magyar nemesség a megegyezés érdekében hajlandó az 1848-as törvények felülvizsgálatára is: "Készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztosságával összhangzásba hozni."
A "húsvéti cikk" jelezte, hogy Deák és köre hajlandó reáluniós kapcsolat kialakítására a birodalommal. Ferenc József hamarosan menesztette Schmerlinget, és megkezdődtek az immár nyílt tárgyalások, amelyek az osztrák vereséggel végződött 1866-os porosz-osztrák háború és Velence elvesztése után gyorsultak fel. E megbeszélések vezettek el a kiegyezéshez, az osztrák-magyar dualista állam létrejöttéhez, az 1867. évi XII. törvénycikk megszületéséhez.
RUBICON online
1865. április 16. | Megjelenik Deák Ferenc Húsvéti cikke a Pesti Naplóban
Szerző: Tarján M. Tamás
1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban Deák Ferenc húsvéti cikke, mely hivatalosan is új fejezetet nyitott a kiegyezést megelőző tárgyalásokban. Jóllehet, Deák írása – a közvélekedéssel ellentétben – tartalmában nem jelentett újdonságot Ferenc József császár (ur. 1848-1916) és a hazai liberális politikai elit alkudozásaiban, a húsvéti cikk minden addiginál világosabban deklarálta a magyar fél kiegyezési szándékát, és jelentős szerepet játszott az 1867/XII. tc. megalkotását eredményező folyamat felgyorsulásában.
Ferenc József a Habsburg Birodalmat megrázó forradalmak és a magyar szabadságharc leverése után fokozatosan – az 1851. évi szilveszteri pátensig bezárólag – eltörölte az 1848–49 során hozott alkotmányos intézkedéseket, és a központosított „új Ausztria” kormányzását abszolutisztikus módon, a bürokráciára és a titkosrendőrségre támaszkodva szervezte meg. Az új rendszerben – az ún. jogeljátszás elméletére (Verwirkungstheorie) hivatkozva – Magyarország részleges különállása is megszűnt, felszámolták a hagyományos közigazgatást, ugyanakkor Alexander Bach és a rendőri szervekért felelős Johann Kempen irányítása alatt számos, a ’48-as követeléseknek is megfelelő reformot valósítottak meg: hazánkban is érvénybe lépett az osztrák polgári törvénykönyv, kiterjesztették a hivatalviselés jogát és a jobbágyság felszabadítása is befejeződött. A Bach-korszak tehát a közvélekedéssel ellentétben sokkal inkább forradalmi változásokat eredményezett, mintsem restaurálta volna a korábbi viszonyokat, a túlméretezett bürokratikus rendszer és a politikai nyilvánosságot megfojtó titkosrendőrség azonban mind az osztrák tartományok, mind Magyarország tekintetében súlyos költségeket rótt az „új Ausztriára.” Ferenc József birodalmának nehézségeit az 1850-es évek közepén az elhibázott külpolitika is fokozta: a császár a krími háború (1853-56) idején tanúsított hideg magatartása miatt elveszítette a szabadságharc leverésében segédkező Oroszország bizalmát, és ezzel egy időben a nyugati nagyhatalmak közösségében is elszigetelődött. A neoabszolutizmus kudarcát az 1859 nyarán, Piemonttól elszenvedett háborús vereség tette nyilvánvalóvá, amely konfliktusban a leendő olasz állam magvát képező királyság III. Napóleon (ur. 1852-1870) francia császár segítségével hódította el Lombardiát a Habsburg Birodalomtól.
A III. Napóleonnal kötött villafrancai fegyverszünet után az államadósság, a további területi veszteségek és az esetleges forradalmi megmozdulások képében tornyosuló veszély elől Ferenc József a politikai rendszer átalakításában keresett menedéket. Alexander Bach menesztése után az uralkodó bátortalan lépésekkel az udvarhű konzervatívok által javasolt irányban indult el, akik között – pl. Dessewffy Emil, Szécsen Antal, Jósika Samu révén – a magyar arisztokraták jelentős befolyással rendelkeztek. Az 1859–60 során elkészülő konzervatív tervezetek Ausztria alkotmányos és föderatív átalakítását, illetőleg Magyarország megbékítését szorgalmazták, az 1860 őszén kiadott októberi diploma azonban – Ferenc József szándékaihoz híven – csupán a lehető legszükségesebb változtatásokra szorítkozott. Az osztrák tartományokban bevezetett, gondosan korlátozott választójog, a szűkre szabott tartományi autonómia, vagy a valódi befolyásoló erővel nem rendelkező központi törvényhozás, a Reichsrat sokkal inkább látszatában, mintsem tartalmában valósította meg az alkotmányosságot, jóllehet, az uralkodó elsődleges célja nem is az átalakulás, hanem a fojtogató államadósság kezelése és a hitelezők bizalmának visszaszerzése volt. Az októberi diploma kapcsán fontos kiemelni, hogy számos tekintetben a dualista szemléletet tükrözte, hiszen a rendelet értelmében – az osztrák tartományoktól eltérő módon – Magyarországon visszaállították a hagyományos közigazgatást, és a megyék 1861 januárjában utasítást kaptak az áprilisban összehívandó országgyűlés előkészítésére, mely elsősorban arról volt hivatott dönteni, hogy hazánk kiket delegál az összbirodalmi törvényhozásba.
Ferenc József abban bízott, hogy az októberi diploma kiadásával teljesül a birodalom stabilitásának egyik legfőbb feltétele, és megbékítheti Magyarországot, várakozását azonban hamarosan csalódás követte. A hazai közvélemény döntő többsége ugyanis 1860 őszén abban reménykedett, hogy az egyesülő Olaszország és Ausztria konfliktusa a következő tavasszal újabb háborúvá érik, mely a magyarok számára is elhozza egy újabb fegyveres felkelés és a teljes függetlenség esélyét. De Ferenc Józsefnek az 1860 decemberében audienciára érkező Deák Ferencben is csalódnia kellett, aki világossá tette előtte, hogy a megbéküléshez újabb engedmények szükségesek. A keserű tapasztalatok hatására az uralkodó mindinkább a centralisták felé tájékozódott: szimpátiaváltását már előrevetítette Anton Schmerling államminiszteri kinevezése 1860 decemberében, majd a fordulatot az 1861-es februári pátens tette nyilvánvalóvá. Ferenc József – az újabb kedvezmények helyett – úgy határozott, hogy Schmerlingre támaszkodva az összbirodalom és az „osztrák politikai nemzet” programját valósítja meg; megtehette, mert – elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország mérséklő beavatkozásának köszönhetően – az olasz háború fenyegetése elhárult, a centralizmust támogató osztrák nagytőke pedig megnyugodott az alkotmányos reformok miatt, így Ausztria konszolidációjában a magyarok kibékítésére már nem volt szükség. Magyarország súlyvesztését kiválóan megmutatja az a tény, hogy miután az 1861. évi országgyűlés ellenszegült az uralkodói akaratnak, és megtagadta a képviselők delegálását a Reichsratba, Ferenc József – katonai erővel is fenyegetőzve – augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést, majd bevezette a provizóriumot.
Miután a fegyveres felkelés – Olaszországhoz kapcsolt – reménye 1861 tavaszán végleg szertefoszlott Magyarországon, a közvélemény és a politizáló elit döntő többsége Deák Ferenc köré tömörült, aki az országgyűlési feliratokban és egyéni nyilatkozataiban a „’48-as alap” – az áprilisi törvényekkel kivívott szuverenitás – rendíthetetlen híveként nyilatkozott meg. Deák e reménytelen helyzetben nem csak a radikálisabb – az emigrációból hazatérő Teleki László, majd Tisza Kálmán által vezetett – Határozati Pártot, de a februári pátenst ugyancsak elutasító konzervatívok egy részét – pl. Sennyey Pált, Apponyi Györgyöt – is megnyerte, ami részben a ’48-as alap tág értelmezési lehetőségének, de részben politikusi kvalitásainak volt köszönhető. Az 1861. évi országgyűlés után passzív ellenállásba visszavonuló Deák ugyanakkor csak részben képviselte azt a politikai attitűdöt, melynek 1861–65 között szimbólumává vált. Az Angol Királynő Szállóban élő államférfi és híveinek szűk köre – többek között Eötvös József, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Lónyay Menyhért, Szalay László – felmérte a kompromisszum pillanatnyi lehetetlenségét, ugyanakkor bízott abban, hogy a centralisták oldalára billenő mérleg idővel visszaáll, és esély nyílik a kiegyezésre. Deák ugyanakkor azt is felmérte, hogy az erőviszonyok nem teszik lehetővé, hogy az 1861-es feliratok szellemiségét eredményesen képviselje, melyek Magyarország történelmi különállását és a perszonáluniós kapcsolat kizárólagosságát hangsúlyozták. A „haza bölcsének” zsenialitása abban nyilvánult meg, hogy 1861-es érveit – elsősorban a pragmatica sanctio közjogi alapszerződésként történő értelmezését – kiválóan tudta alkalmazni akkor is, amikor a közös ügyek szükségessége és az összetartozás mellett érvelt. A deáki nézőpont változását kiválóan tükrözte a politikus 1864-ben írt, Adalék a magyar közjoghoz című munkája, de Bécs Deák Ferenc kiegyezési hajlandóságáról Augusz Antal bárón keresztül is meggyőződhetett, aki az uralkodó utasítására 1865 áprilisáig többször is az Angol Királynő Szállóba látogatott. A húsvéti cikk tartalmi újdonságát azért lehet kétségbe vonni, mert Deák nevezetes gondolatai már az Adalékban és Augusz jelentéseiben is megjelentek.

A Pesti Naplóban névtelenül publikált – és az inkognitó fenntartása érdekében Salamon Ferenc által lejegyzett – húsvéti cikk apropója egy Schmerling-párti osztrák lap, a Botschafter egyik írása volt, mely a centralizáció mellett felsorakoztatott érvek között a magyarság „elkülönző vágyát” is megnevezte. Schmerling rendszere ekkor már a kimúlás küszöbén állt: az évek során az osztrák polgárság is kiábrándult abból a látszatalkotmányosságból, amit a Reichsratban kínáltak számára, az átgondolatlan nagynémet politika súlyos diplomáciai fiaskókat idézett elő, és az államadósság újfent destabilizáló fenyegetésként jelent meg. Deák pontosan felmérte az államminiszter szorongatott helyzetét, ezért húsvéti cikkében a magyar fél kompromisszumkészségét és az összbirodalmi érdekek prioritását emelte ki, miközben azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország a beolvasztást továbbra is elfogadhatatlan opciónak tartja. A húsvéti cikk így kettős politikai sikert jelentett, hiszen mindkét fél igényeit kielégítette: a magyar közvélemény elégedetten nyugtázta, hogy Deák ismételten megvédte a ’48-as alap és a függetlenség eszményét, az osztrák uralkodó körök pedig érzékelték azt a hangsúlyváltást, ami – immáron nyilvánosan is – az 1861-es állásponthoz képest végbement. Ennek eredményeként a kiegyezési tárgyalások új lendületet nyertek: Ferenc József 1865 júniusában menesztette Schmerlinget, és Richard Belcredit helyezte az államminiszteri pozícióba, decemberben pedig ismét összeült a magyar országgyűlés, mely már a kiegyezést volt hivatott törvényi formába önteni. Ezt azért fontos kiemelni, mert az 1867. évi kompromisszum és az 1867/XII. tc. kialakításában – a közvélekedéssel ellentétben – nem az 1866-os osztrák-porosz háború és Königgrätz adta meg a „végső lökést”; a német egyesítésért folyó versengésben elszenvedett újabb csapást Deák az addig elért eredmények biztosítására használta fel.






2019. április 18., csütörtök

A Szent Háromnap Programjai Bárdudvarnokon


Krisztián Világos  BÁRDIAK


Kedves Mindannyian!
A Szent Háromnap Programjai a következők:
Nagycsütörtök Utolsó Vacsora szentmiséje 18.00
Nagypéntek Jézus szenvedésének napja 19.00
Nagyszombat a feltámadás ünneplése 20.30 utána Körmenet.
Húsvétvasárnap 15.00
Húsvéthétfő 15.00
Áldott Húsvétot kívánok!

2019. április 17., szerda

Elárasztja az országot a falusi csok

Elárasztja az országot a falusi csok

magyaro
2019.04.17. 10:17
Július elsejétől elindul a kormány legújabb család- és lakástámogatási programja, a falusi csok, amely egyszerre akarja benépesíteni az országot és újraéleszteni a csökkenő lélekszámú falvakat. A kormány a múlt héten ki is adta a falvak listáját, ahol már lehet készülni a jelentkezésre. De sikerülhet a kormány kettős terve? És ehhez szükség van egy külön programra? Térképre raktuk a falusi csokba bekerülő és abból kimaradó falvakat, hogy megtudjuk, mi értelme van a kormány legújabb húzásának.
Bár a kormány sokat beszélt már a falusi csokról, annak pontos működése egyelőre nem ismert, mert a vonatkozó jogszabály még nem jelent meg. Jelenleg a politikusok nyilatkozatai alapján körvonalazható, hogy is néz majd ki a program.
A falusi és a sima csok között az a legfontosabb különbség – ahogy arról a programért felelős Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztosa a Magyar Nemzetnekbeszámolt –, hogy:
KAPCSOLÓDÓ
  • a falusi csokban használt lakás/ház vásárlására is föl lehet használni azt a támogatást, ami a sima csokban az új házak vásárlására vagy építésére kapható;
  • viszont az összegnek csak a felét lehet vásárlásra költeni, a másik feléből fel kell újítani a megvett ingatlant;
  • szigorúbbak a követelmények a jelentkezőknek, fél év helyett ugyanis egy év, három gyerekre felvett támogatás esetén két év tb-jogviszonyt kell tudni igazolni.
A lekérhető, vissza nem térítendő támogatás összege egy gyermeknél hatszázezer, két gyermeknél 2,6 millió, legalább három gyermeknél pedig tízmillió forint. Ebből 300 ezer, 1,3 illetve 5 millió forintot lehet lakásvásárlásra költeni, ha pedig valaki nem akar vásárolni, csak felújítani, akkor maximum ennyi pénzre lehet pályázni. Ezenfelül még lehet persze kamattámogatott hitelre pályázni, bár hogy pontosan mennyire, azt egyelőre még nem tisztázta a kormány.

Falvak, mint égen a csillag

Ezenkívül azt is tudni lehet már, hogy hol vannak azok a falvak, ahol igényelni lehet majd az új csokot, hiszen a kormány már előállt a programban első körben részt vevő 2486 településlistájával. Ezek elvileg mind olyan települések, ahol csökken a népesség. Korábban a kormány azt nyilatkozta: aszerint válogatnak majd a kistelepülések között, hogy 2003. január 1-i állapothoz képest hol csökken az országos átlagnál jobban a népesség.
Rátettük a településeket egy térképre, hogy látszódjon, hol vannak a szerencsés falvak, és ahogy látszik, a csokra jogosult települések az egész országban megtalálhatók. Bár szabad szemmel annyira nem látszik, de 
A LEGTÖBB FALUSI CSOKOS TELEPÜLÉS BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN VAN, ÖSSZESEN 329,
a legkevesebb pedig Csongrádban, mindössze 44. A különbség valószínűleg a megyék eltérő településszerkezetének tudható be, legalábbis részben. A programba bekerült falvak azonban nagyon eltérőek, a csaknem 5000 fős községektől az alig száz lelkes falucskákig kerültek települések a listára.
Abban is nagy eltérések vannak, hogy ezek a falvak hol helyezkednek el: vannak, amelyektől autóval úgy 10-15 percre van egy nagyobb város vagy megyeszékhely, és vannak, amelyek egy órára vannak a helyi központtól.
A listát rögtön a megjelenés után elkezdte elemezgetni a sajtó, és több érdekes dolog is kiderült. A Népszava például arra figyelt fel, hogy szerepelnek a listán olyan, ukrán határ menti települések, amelyeknek papíron legalábbis nőtt a lakossága az elmúlt években, mert oda jelentkezett be sok magyar állampolgárságot kapó, gyakran magyarul nem nagyon beszélő ukrán állampolgár. Szintén sokaknak szemet szúrt, hogy szerepelnek a listán olyan népszerű nyaralóhelynek számító balatoni települések is, mint például Fonyód, Balatonakali vagy Révfülöp.

És akik kimaradtak

Talán fontosabb kérdés, hogy milyen települések nem kerültek rá a listára, mert az 5000 lélekszámú falvak közül ezekből van kevesebb. Ha ezeket is térképre tesszük, abból már sokkal érdekesebb dolgokra derül fény.
Látható, hogy a legtöbb olyan, legfeljebb 5000 fős falu, ahol nem lesz elérhető az új csok, nagyobb városok vagy a főváros körül van. A térképen látszik, hogy Győr, Sopron, Szombathely, Keszthely, Pécs, Szeged és Miskolc körül is kialakult egy kimaradó kör, ahogy Pest megye nagyobb része is sárgállik a térképünkön. Feltételezhető, hogy ezek olyan települések, amelyek a közeli város vonzása miatt még nem kezdték el elveszíteni a lakosságukat, vagy ahol még növekedhetett is a népesség a városból kiköltözők miatt.
Szintén sok település van az osztrák határ közelében, ahol feltételezhetően nem a közeli magyar városba, hanem Ausztriába járnak át az emberek dolgozni. Persze vannak kivételek is, mindentől távoli, aprócska falvak, mint például az 57 fős, Zala megyei Gosztola a szlovén, vagy a 110 fős, BAZ megyei Filkeháza a szlovák határnál. Ezek és a hasonló falvak azért nem kerültek föl a listára, mert bár alig lakik ott valaki, gyakorlatilag nőtt a népesség 2003 óta, vagyis ezek a szerencsés kivételek.

Mire elég 5+5 millió?

Felmerül persze a kérdés, hogy mi szükség van egyáltalán egy külön falusi csokra, és hogy milyen házat lehet venni max. 5 millió forintból. Ennek megértésében segít, ha megnézzük az ingatlanárak alakulását a községekben.
Ahogy Madurovicz-Tancsics Tünde, az Eltinga Ingatlankutató Központ elemzője az Indexnek elmagyarázta, a falusi ingatlanpiacon nagyon sokat számít az, hogy a támogatást nem csak új építésű házak megvásárlására vagy építésre lehet fölvenni: az eladott használt ingatlanok átlagos ára az ország keleti részében 4,6-4,9 millió, a Dél-Dunántúlon 5,9, Közép- és Nyugat Dunántúlon pedig 10 millió forint körül alakult, míg ez utóbbi régióban például az újonnan épített házak átlagosan 23 millió forintért mentek el.
Ráadásul viszonylag kevés új építésű házat adnak el a községekben, annyira, hogy sok megyére nem is számol átlagárat a KSH. Az MNB adataiból szintén az látszik, hogy a kistelepüléseken az ingatlantranzakciók kétharmada 5 millió forint alatti,
VAGYIS NAGY AZ ILYEN, OLCSÓBB, HASZNÁLT LAKÁSOKRA A KERESLET, AMIBEN A SIMA CSOK NEM NAGYON TUDOTT SEGÍTENI.
A falusi csoknál viszont egy háromgyerekes vagy három gyereket vállaló család akár csak a támogatásból, vagyis hitel nélkül meg tud vásárolni és fel tud újítani egy házat, de a két gyerek után vásárlásra felhasználható 1,3 milliót sem kell sokkal kiegészíteni ahhoz, hogy kijöjjön belőle egy ház.
Ez pedig sokat számíthat mondjuk egy olyan családnak, amely azt mérlegeli, hogy melyik faluba költözzön családot alapítani valamelyik nagyobb város közelében: abba, amelyik mondjuk 5-10 perccel közelebb van, de kiesik a programból, vagy amelyikhez még egy kanyarral tovább kell menni, de ahol jár a falusi csok. Ha például egy szombathelyi párnak kell döntenie, hogy a csokos listán szereplő Bucsu vagy az arról lemaradó Sé legyen-e az új otthonuk.
Madurovicz-Tancsics Tünde szerint arra lehet számítani, hogy a falusi csok leginkább a városokhoz közeli falvakban lehet népszerű, vagy az olyan kistelepüléseken, ahol a közelben van valamilyen gyár vagy hasonló munkalehetőség. Persze az olyan tényezők is számíthatnak, hogy hol van iskola, óvoda vagy bölcsőde, és hogy ahol van, az jónak számít-e, vagy sem.
A kormány a Magyar falu programban a falusi csok mellett óvoda- és bölcsődeépítésre is sok pénzt adna a falvaknak, bár ezekre az önkormányzatoknak kell pályázniuk, így egyelőre nem tudni, hogy hol épülhetnek vagy bővülhetnek az intézmények. A városok közelében lévő falvaknál viszont az is elképzelhető, hogy ez nem is lesz akkora szempont, mert a szülők munkába menet elvihetik a gyerekeiket is a városi óvodába vagy iskolába. 
Ami az ingatlanárakat illeti, az valószínű, hogy egyes, népszerűbbé váló településeken emelkedhetek az árak, összességében viszont nem biztos, hogy ez az átlagos ingatlanárakban is meg fog látszani. A községekben már eddig is gyorsabban bővült az ingatlanpiaci tranzakciók száma, mint a városokban (2016–17-ben 9,3 százalékkal, míg országosan csak 5,3 százalékkal), az ingatlanárak viszont nem változtak ilyen intenzíven. Ennek persze az is lehet az oka, hogy ha egy faluban egy évben egy lakást vettek, a következőben meg kettőt, azzal már duplájára emelkedett a tranzakciók száma. 

Még szigorúbb feltételek

A falusi csokból nemcsak falvak, de emberek is kimaradnak majd: mint már fentebb említettük, a falusi csok feltételei szigorúbbak, mint a rendes csoké, különösen ami a tb-hozzájárulást illeti. Legalábbis az eddigi nyilatkozatokból ez derült ki, bizonyosan csak a jogszabály megjelenésével tudjuk majd ezt állítani.
Az egyéves tb-hozzájárulás elvárása mindenesetre azt jelenti, hogy akinek nincs folyamatos munkaviszonya egy vagy két évig, az nem kaphat támogatást, beleértve azokat is, akik közfoglalkoztatásban dolgoznak. Bár a közfoglalkoztatás jár tb-jogviszonnyal, a közmunkaprogramok nem tartanak egy évig, főleg nem kettőig, és még ha egyik programból a másikba is kerül egy közmunkás, a program végén akkor is megszakad a jogviszonya. A sima csok feltételei 30 nap megszakítást még megengednek a jelentkezőnek. 
A csok bevezetésénél is attól tartottak sokan, hogy a szegényebb, közmunkából élő családok kiesnek majd emiatt a programból, miközben sokan nagyon is rászorulnak lakhatási támogatásokra. Különösen attól tartottak, hogy sok cigány család esik majd el a lakhatásra költhető állami támogatásoktól ezek miatt a szabályok miatt.
A szigorúbb feltételekkel megint csak felmerül a lehetőség, hogy ők kiesnek, pedig a közel 2500 település nagy részén valószínűleg sok olyan család van, ahol a szülők közfoglalkoztatottak vagy nem tudnak évekig tartó folyamatos tb-jogviszonyt felmutatni a jelentkezés előtt, mert nincsenek annyira stabil munkahelyek a környéken, ahol egy-két évig lehet dolgozni. Így az új rendszerből sok olyan család kieshet, amelynek jól jönne a ház, és gyerekeik is vannak vagy lesznek, mégsem segít nekik az állam.
A kormány azzal indokolta a szigorúbb feltételeket, hogy a cél az, hogy „becsületes magyar családok élhessenek az otthonteremtésüket segítő lehetőséggel, a tisztességtelen szándékúak pedig ne tudjanak visszaélni vele”, legalábbis ezt a választ kapta az RTL Klub. Hogy pontosan mi az összefüggés a tb-jogviszony és a becsületesség között, az nem teljesen tiszta.
(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index.)