Tigyi József a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett orvosi diplomát 1950-ben. Pályáját a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetében kezdte. 1954-ben adjunktusi, 1957-ben egyetemi docensi kinevezést kapott. 1971-ben megbízták a Biofizikai Tanszék vezetésével, ekkor lett egyetemi tanár is. Közben 1967-ben az egyetem rektorhelyettesévé választották, majd 1973-tól hat éven keresztül a rektori tisztséget töltötte be. A tanszéket 1993-ig vezette. Ezután kutatóprofesszorként dolgozott.
1955-ben védte meg kandidátusi, 1964-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biofizikai Bizottságának, illetve a Pécsi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. Utóbbinak 1969 és 1973, valamint 1996 és 2005 között elnöke volt. 1967-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává.
1980-ban a Biológiai Tudományok Osztálya elnöke lett. Tisztségét 1988-ig viselte, amikor az MTA egyik alelnökévé választották. E pozícióját 1990-ig töltötte be. Emellett több éven át a Környezet és Egészség Osztályközi Bizottság elnöke volt.
1966-ban a londoni Királyi Orvostudományi Társaság és az Amerikai Biofizikai Társaság, 1990-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia vette fel tagjai sorába.
Akadémiai tisztségei mellett 1971–1974-ben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) Végrehajtó Bizottságának tagjaként, illetve alelnökeként dolgozott. 1984 és 1993 között a Nemzetközi Biofizikai Unió (IUPAB) főtitkári posztját töltötte be.
Tigyi József a Magyar Biofizikai Társaság alapítója volt. 1969-től majdnem két évtizedig a társaság elnöki tisztét látta el. 1990-ben tiszteletbeli elnökké választották.
***
In memoriam Prof. Dr. Tigyi József akadémikus (1926-2016)
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Biofizikai Intézete mély megrendüléssel tudatja, hogy Dr. Tigyi József akadémikus születésének 90. évfordulóján, türelemmel viselt hosszú betegséget követően, 2016. március 19-én elhunyt.
Tigyi Professzor úr Kaposvárott született 1926. március 19.-én, középiskolai tanulmányait is ebben a városban, a Somssich Pál Gimnáziumban végezte. 1944-ben felvették a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karára, ahol 1950-ben avatták orvossá. Azonnal az egyetem - a különválás utáni Pécsi Orvostudományi Egyetem - Biofizikai Intézetének munkatársa lett és Ernst Jenő Professzor úr irányításával kezdte meg kutatásait. Kutatási területe az izomműködés biofizikája és a radioaktív sugárzások biológiai hatásának vizsgálata volt. Kitartó, céltudatos és eredményes munkája meghozta gyümölcsét; 1954-ben már adjunktus, 1955-ben szerezte meg az orvostudományok kandidátusa fokozatot, amelyet az 1957-es docensi kinevezés követett. 1964-ben védte meg a biológiai tudományok doktora értekezését, 1967-ben már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ugyanekkor kezdte meg tudományos rektorhelyettesi munkáját is, amelyet két cikluson át végzett. 1971-ben lett egyetemi tanár, és ekkor vette át a Biofizikai Intézet irányítását is. Megreformálta a tananyagot, az országban elsőként vezette be az orvostanhallgatók kiscsoportos, személyre szabott biofizika gyakorlati oktatását. 1973-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora lett, amely pozíciót két cikluson keresztül töltött be. 1976-ban az MTA rendes tagjává választották.
1980-ban a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának elnöke lett, ilyen minőségében az akadémia elnökségében is részt vett. Tisztségét 1988-ig viselte, amikor a Magyar Tudományos Akadémia egyik alelnökévé választották. E pozíciójában 1990-ig maradt. Emellett több éven át a Környezet és Egészség Osztályközi Bizottság, valamint a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Tudományos Osztályközi Bizottság elnöke volt. 1966-ban a londoni Királyi Orvostudományi Társaság és az Amerikai Biofizikai Társaság, 1990-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia vette fel tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett az 1971 és 1974 közötti időszakban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Végrehajtó Bizottságának tagja, illetve alelnöke, 1984 és 1993 között a Nemzetközi Biofizikai Unió (IUPAB) főtitkára volt három cikluson keresztül. Több további nemzetközi szervezetben is elnöki, főtitkári szerepet töltött be. A Magyar Biofizikai Társaságot, amelynek egyik alapító tagja, 1969 és 1990 között vezette, majd tiszteletbeli elnöke lett.
A Biofizikai Intézetet 1991-ig, 65 éves koráig vezette. Ekkor kapott kutatóprofesszori megbízást is, amit a 2000-ben bekövetkezett egyetemi integráció után az egyesített Pécsi Tudományegyetemen is megtartott. 2006-ban lett Professzor Emeritus. Munkája során számos elismerésben részesült: Akadémiai Díj, Pécs város és szülőfaluja, Bárdudvarnok díszpolgára, Grastyán-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje és Pro Universitate Arany fokozat.
Dr. Tigyi József akadémikus személyében tanítványai és kollégái egy nagyszerű kutatót, oktatót és barátot veszítettek el, akinek meghatározó szerepe volt a magyar biofizika nemzetközi elismertetésében. Tudományszervező munkásságát mindig nagyra értékelték. Maradandó nyomot hagyott maga után a Pécsi Orvostudományi Egyetem oktatási és gyógyító tevékenységének modernizálásában is, amelyet a Szigeti úti elméleti tömb, a 400 ágyas klinika (a mai Janus Pannonius Klinika Tömb), valamint az országban elsőként létrehozott vidéki akadémiai központ, a Pécsi Akadémiai Bizottság is fémjelez. Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük, munkánkat a jövőben is úgy végezzük, hogy méltó tanítványai lehessünk.
Temetése 2016. április 5-én kedden délben lesz a Pécsi Központi Temetőben.
Emlékét tisztelettel megőrizzük!
http://aok.pte.hu/hu/hirek/hir/8277g
