Faluszínház, és ami kimaradt a bárdi „hírmondóból”
A faluújságban írt karácsonyi cikkemhez szeretnék
kiegészítést tenni.
1. helyesbíteni szeretném: a kiskorpádi háromszög
alaprajzú templom református, nem katolikus.
2. közölni szeretném a cikkemnek azt a részét, ami a
Faluszínházra vonatkozott, és amire Sziklai Karacs Ágnes azt mondta, ha benne
hagyom, akkor nem közlik a többit sem. Mivel a valóság a teljes változat, és
nem a kozmetikázott, ezért fontosnak tartom, hogy ez is megjelenjen.
"Az előadások üzenete általában, a
szeretet, befogadás, hazaszeretet, vagyis az, hogy: Légy jó mindhalálig! "
Eddig közölhettem.
 |
| A kicenzúrázva visszaküldött cikk részlete |
és ami ki lett cenzúrázva:
Idén, sajnos számunkra szívbe markoló, övön aluli, szégyenteljes fordulatot vett a Faluszínház. Szomorúan értesültünk arról, hogy az
eddig általunk mindig nyilvánosan, a lehető legszélesebb körben meghirdetett próbák,
most válogatott gyerekekkel, már elkezdődtek, amiről mi alapítók, szervezők,
tagok, nem is tudtunk, és, hogy ez szánt-szándékkal történt.
Amikor véletlenül megtudtuk, hogy mikor lesz a 3. próba,
és megjelentünk hárman (2 szülő és 1 gyerek), a gyerekek elfutottak előlünk, nem köszöntek. Másnapra egy
buzgó „kultúrával” foglalkozó képviselő (+mások?) javaslatára, átnevezték a Faluszínházat
„Szinitanodává”, mondván a „Faluszínház maradhat a tiétek”. A kultikussá vált
piros függöny, amit szent tárgyként én őrzök évről évre, - mely az első
előadástól kezdve látta az összes darabot és gyerekeket - helyett, akadt egy
beugró piros függöny is, (volt, aki megvegye, kiszabja, megvarrja) jelezvén, minden,
és mindenki pótolható, és mindenre akad lelkes jelentkező. Úgy gondolom, ezzel
a lépéssel Bárdudvarnoknak egy szűk része, olyan erkölcsi mélypontra érkezett,
mely nehezen érthető és megbocsájtható. A „Ti és Miben” való gondolkodás, a
kirekesztés, ellenség fabrikálás, hazugság, sunnyogás, távol áll a TETT Egylet és a Faluszínház
szellemiségétől.
eddig a kihagyott rész, de még néhány
kiegészítést tennék.
Nagyon szomorú, ha a gyerekek lelkébe is
beszivárogtatják a buta kirekesztést, vak gyűlölködést.
Olvasván a Faluújságban Kriston József cikkét, ahol
könnyedén átsiklik a Faluszínház ÚJ neve felett (mint egyik értelmi szerző) most úgy érzem meg kell
szólalnom!
Amikor megjelentünk a próbán, úgy éreztük megfagy a levegő,
mint amikor beállít valahova egy nem várt, kellemetlen vendég, egy " büdös bogár". Egyértelművé
vált az előre kigondolt terv, miszerint nekünk nem szólnak. Szóvá tettük, azt
is, hogy eddig mindig mi, előzetes egyeztetéssel, nyilvánosan, a lehető
legszélesebb körben szoktuk meghirdetni a szereplő válogatást, és azt, hogy mi
lesz a darab. Miután ezt elmondtuk, másnapra egy „lelkes” szülő meghirdette a toborzást,
"minden jelentkezőt szeretettel várunk" szöveggel, ( ekkora már volt 3 próba) de már
Szinitanoda néven, az eddigi Faluszínház fb. csoport mellett csináltak egy
másikat, és közölték, hogy minket is szeretettel várnak. Ez olyan, mintha a
lakásod ajtajára új nevet írnának, majd megengednék, hogy bejöhetsz, a saját
otthonodba. A próbán elhangzott az a végtelen cinikus mondat is, hogy a
"Faluszínház maradhat a tiétek", de a hosszú évek alatt sok ember
munkájával KÖZÖSEN fölépített színházat ferencvárosi szlenggel: einstandolták, mint a
jóPásztorok.
Előzményként annyit:
A Térségi Együttműködés Társasága, mely valódi civil szervezet, 13 éve
szállítja az értékes kultúrát önzetlenül a faluba. A Faluszínház létrejötte is
ennek a szervezetnek köszönhető, és a Bárdudvarnoki Kulturális Hét szerves
része. A Faluszínház 2011-es létrejöttét, több éves előkészület előzte meg, a
bárdudvarnoki színházi élet megteremtése érdekében. Nincs Faluszínház, ha Andor
István akkor nem tartja szívügyének, olyan nagyon fontosnak a színház ügyét, és ma nem
szerepelhetnének azok a gyerekek, akik most előlünk elfutnak, és azok a
felnőttek sem, akik most kirekesztenek. Az előkészületekben rengeteg munka fekszik. A lejárató hadjáratokkal szemben ez az igazság.
Fontosnak tartjuk a nyilvánosságot, mindenkinek a
bevonását!
Kriston József még arról is ír a cikkében, hogy milyen
jó, hogy a színházban, "a szomszéd települések gyerekei is részt vehetnek ...
lelkes közösséget formál,..... nem mindennapi személyiségfejlődésen mennek keresztül
a gyerekek ... barátságok szövődnek szülők között ...
Szeretném megemlíteni, hogy az első előadás (János
vitéz) próbáján, pont ő jegyezte meg, a fülem hallatára, nem túl barátságosan, hogy ez a "Szennai lány mit keres
itt?” Ahogy Mester Balázsnak is probléma volt először a nem bárdudvarnoki gyerekek
szerepeltetése.
A közösség formálás-e módja, mely a kirekesztésen
alapul nem egészséges, és a személyiségfejlődésnek sem tesz túl jót!
A szülők közti barátságnak pedig igen speciális
formája az, ami az irányunkba és a nem a hatalmi centrumhoz tartozók irányába
mutatkozik.
Azzal pedig nem mutatnak jó példát a gyerekeknek sem,
ha beszivárogtatják a buta kirekesztést, vak gyűlölködést. A darabok melyben
szerepelnek, ennek pont az ELLENKEZŐJÉRE tanítanak.
A Faluszínház nevének, (szűk kör általi) megváltoztatása, számomra gonosz, tisztességtelen, sunyi, kisstílű cselekedetnek minősül!
Ilyenkor szeretnék az értelmi szerző (szerzők) fejébe belelátni,
vajon mi vezérelte, hogy egy 10 éve jól működő produkcióba belerondítson, annak
nevét önkényesen megváltoztassa, az alapítókat kihagyja? Vajon a hagyomány neki (nekik), csak akkor
számít, ha 1000 éves, vagy az is hagyománynak minősül, amit mi itt helyben
találunk ki, vagy szervesen kialakul? Vajon egy 10 éves produkció nem számít
hagyománynak? Vajon ilyenkor nem számítanak az oly sokszor hangoztatott gyökerek? Vajon a névváltoztatástól mi lesz jobb? Vajon van-e áldás azon, amivel másnak fájdalmat okoznak? Vajon egy "közös gyermek" kisajátítása, nem minősül gyerekrablásnak?
Szeretnék annak a fejébe is belelátni, aki nem hirdette
meg nyilvánosan a próbákat, és úgy gondolta, hogy az alapító szervezőknek nem
szól, pedig nagyon jól tudta, hogy eddig ezt ők tették. Vajon a parancsra teljesítés felül írja-e a jó érzést? Vajon ez is az oly sokszor hangoztatott szeretet egyik megnyilvánulása?
A Faluszínház eredetileg azért jött létre, hogy
mindenkit befogadjon, és szeretetben jó alkotói légkörben, egy jó közösség
alakuljon. Ezt sajnos most csak azok érzik, akik benne vannak, akik nincsenek benne,
ezt nem érezhetik. A kirekesztés, belterjesség, pedig teljesen távol áll a Térségi
Együttműködés és a FALUSZÍNHÁZ eszméjétől!
Sajnos Bárdudvarnokon is tapasztalható az a feudális
gondolkodás, mely a hatalomnak való megfelelést előnybe részesíti a valódi
értékekhez, emberi kapcsolatokhoz (erkölcsi, kulturális, stb. …) képest, és a civil szervezeteket
nullába veszik, ez forintosítva is elmondható.
A mindennek leuralása, már tavaly elkezdődött, hisz az
általunk 12 éve szervezett hagyományos Magyar Kultúra Napja helyett, szerveztek egy másikat
is, így 2 db Magyar Kultúra rendezvénnyel mutattuk meg, hogy nálunk duplán tud
a magyar, ha összefog. Büszkék is lehetünk rá, hisz a szomszéd falvakban, mindenből csak egy van.. A 14. éve az augusztus 20. héten tartott Kulturális Hét mellé, az
Önkormányzat szervezett 2021-ben, egy másik szintén egy hetes rendezvényt. Az
év 52 hetéből pont erre az időpontra! A programütközések miatt lehetett volna
más hétre tenni. Ajánlom megfontolásra! Igaz már régóta felajánlottuk, hogy
legyen a falunak egy rendezvénynaptára, ahol előre egyeztetnek a felek, de Ági
ezt is rendre elutasítja.
Közel 30 éve, amikor ideköltöztünk, nem gondoltam volna, hogy
a családi légkört, a sok pozitív élményt, felváltja majd egy ketté osztott falu, ahol barátságok azon múlnak, hogy ki milyen hűséges a hatalomhoz, és mit szólnak majd a többiek hozzá, hogy velünk barátkoznak, (ezt szóban már megkaptuk), ahol a gyávaság nagyobb úr mint az egyenes gerinc. Hogy ezt pont itt fogom megélni, ahol állítólag jó élni, és
mindenki önzetlenül segít a másiknak. Ahol a közösségépítés helyett közösség rombolás zajlik, ahol a szeretet szelektív.
Nehezményezem azt is, hogy a Faluújságban, a
Bárdudvarnoki programok felsorolásánál, augusztus hónapban, Sziklai Ági, csak
az „újdonsült” augusztusi programot tette bele, ami egy szűk réteget szolgál, ideológiai, egyházi esemény, egyfajta értékrendet képvisel, és az "összefogás rendezvénye".
A Bárdudvarnoki Kulturális Hétről egy szó sem esik ,(gondolom az „összefogás” és
a „van közünk egymáshoz” jegyében) mintha nem is létezne. Pedig 30 éve
hagyományosan ez az időpontja a Nemzetközi Üveg Szimpozionnak, amiből 14 éve
kifejlődött a Bárdudvarnoki Kulturális Hét / Zselic Lelke Fesztivál, minden
napra más eseménnyel, köztük, a Faluszínházzal is. Úgy látszik, aki előszerkesztette - Sziklai Ágnes - és cenzúrázta - Mester Balázs - az újságot, nem tartotta sem bárdudvarnokinak, sem fontosnak, hogy megjelenjen. Ennyi vészjósló jel láttán,
az ember végtelenül szomorú lesz, és nehéz nem látni a szándékosságot.
Sajnos az újságból (tavaly is), kimaradtak azok a
Bárdudvarnoki emberek, akik már nem lehetnek köztünk, és hiányoznak nekünk. Kis helyet lehetett volna
szorítani nekik is.
Az újságban mindenki vállalta a nevét, egyedül a szt Benedek napok után nem áll név.
A címlapon szívesen láttunk volna még (a faméhek helyett) más objektumokat is amire büszke lehet Bárdudvarnok.
Csak remélni tudom, hogy a közel jövőben egy olyan
egészséges lelkületű falu alakul majd ki, ahol mindenki egyformán a közösség
része, és nem a hatalomnak való megfelelés, hanem az igazi emberi értékek, a
valódi szeretet, barátság, bátorság, őszinteség számít. Ahol értékelik és támogatják, a valódi civil
szervezet és mindenki más munkáját, és nem a betámadáson, a buta, rosszindulatú
ellenségfantom-fabrikáláson munkálkodnak. Ahol nem az számít, hogy KI, hanem
az, hogy MIT csinál.
Addig számomra a folyton hangoztatott szerető,
befogadó közösség, hiteltelen, csak egy külső máz.
Mi nem változtunk.
