Sajnos megint egy olyan
mélyponthoz érkeztünk, amit nem szabad szó nélkül hagyni.
Bárdudvarnokon egy ártatlan
kérdésre, mely úgy szólt: Kik vagytok? és az új 3 csinos, szimpatikus kultúr-segítőkhöz(?)
szólt,minden bántó, hátsó szándék nélkül, akik Bárd
Ifipont profil alatt egyszer csak megjelentek a Bárdiak
csoportban, a válasz helyett megint megindult egy gyűlölködéstől nem mentes
komment cunami.
Véleményem: Egyszerűbb és
szerencsésebb lett volna először bemutatkozni, majd tisztázni mi a munkakörötök,
és azt, hogy kiknek segíthettek. A Bárd
Ifipont azt jelenti, hogy ők alkalmaznak? Van–e valami
titoktartási szerződés, mely ezt megakadályozza, és ha van mi lehet az a nagy
titok?
De ha már így alakult sok
tanulsággal szolgált a reakció áradat. Nem állt módomban végig olvasni az
összes hozzászólást (időm és idegrendszerem drágább annál), de néhány
hozzászólást láttam, és azt kell mondanom siralmas a helyzet, és az az érzésem,
a sötétség birodalma nincs is olyan messze!
Szólnom azért kell, mert úgy
veszem észre, nem jó irányba mennek a dolgok.
Ezt bizonyítja egy déjà vu érzés,
mely szintén egy ártatlan kérdésem feltevésénél zúdult a nyakamba. A kérdés így
szólt vajon a Mikocsi Robi is úgy érzi, hogy egy szeretetteljes nagycsaládban
él?
Arra akartam rávilágítani csak,
hogy attól, hogy nem beszélünk róla még ilyen jelenség is előfordul mármint,
hogy fiatalok leütötték Robit (Robi most az óvodánál végzi kőműves munkáját). A
vége majdnem az lett, hogy még én kérjek elnézést a fiataloktól.
A kommentek anatómiája az itt
Bárdon, és ez most is bebizonyosodott, hogy nem egy normális párbeszéd kezdődik
el, hanem a nagyon egyszerű kérdésre nem egy egyszerű válasz jön, hanem… Első
pontban jön az Andorozás, második pontban jön a TETT Egyletezés (még olyanoktól
is, akik soha nem találkoztak velünk, és eseményeinken sem voltak, viszont már
hallottak rólunk, és ez egy lényegi pont), harmadik pontban az Ifi pont megvédése
(mintha bárki is támadná őket), esetleg Jung idézetek desszertként.
Rengeteg a kibeszéletlen,
megbeszéletlen probléma és ez országosan ugyanúgy igaz, mint itt. Sokkal egyszerűbb
és (talán ez már a vérünkben van,) ellenségképeket gyártani, gyalázkodni,
vádaskodni, fantáziálgatni, mint a konkrétumokat barátian és bátran
megbeszélni. Ha személyesen beszélek, vagy István beszél emberekkel, semmi baj,
mindenki barátságos, kedves, segítőkész. A probléma az Andor gonosz mítosz fenntartásában
van.
Egy pár éve történt dologról még
nem tettem említést, de most úgy érzem nem szabad szó nélkül hagyni. Hogy
történhet meg, hogy egy bárdi fiatal köp egyet, amikor a kocsinkat meglátja és
a köszönéssel is hadilábon áll. Ez a fiatal pedig előtte egy évvel örömmel
segített a református iskolában a vitrineket leszedni, mert nem volt hol szilveszterezniük
és megkértek, hadd jöhessenek ide (zárójeles megjegyzés, - nem ő tehet róla -
de a vitrin összedőlt és egy évnyi porcelán munkám törött össze). Név nélkül, emlékszel
Bence?
Kezdjük az „ősbűnnel”, a bizonyos
Rúter” üggyel. A tolvaj történet úgy gömbölyű, hogy amikor még az Ifi pont sem
létezett még,( I.P. előtt x évvel) a gaz TETT Egylet szeretett volna az ifjúságnak
is egy helyet, ahol klubozhat. István (Andor), elintézte, hogy legyen internet
hozzáférés, a közelgő foci vb, - együtt jobb drukkolni a csapatnak - miatt is, meg
amúgy is, (akkoriban Szentbenedeken sokaknak nem volt internet). A padláson
kúszott mászott a szerelőkkel. Majd egy testületi ülésen az új Polgármester úr
kijelentette, hogy örül, hogy megoldotta a védőnő internetét. Istvánnak egy
szót sem szólt, hogy a ref. Iskolából viszi el, pedig mellette ült. Pedig azóta
is használták és használtuk volna. Akkoriban volt egy Farsang az iskolában, (és
ami igaz, nem ez volt a legjobb módja, de a pillanatnyi düh, forrófejűség,
tehetetlenség, erre a lépésre kényszerítette. A cél nem az ifjúság
meggyanúsítása volt, hanem a figyelem felkeltése. Azt gondolta, ha van egy
farsangi bál és utána tűnik el a túszul ejtett ruter, egyértelmű, hogy azok
közül viszi el valaki, aki bálozott, vagyis ő, hisz egy fiatal miért vinné el a
saját maga által használt rutert? Ráadásul egy levelet is kirakott a
faliújságra, melyben megmagyarázta tettének okát és alá is írta, mint elkövető.
Ez a cédula rejtélyesen eltűnt, hogy ki szedte le és miért nem tudjuk? A ruter
ügy, olyan, mintha egy gyereket minden nap jól elfenekelnénk azért, mert
egyszer rossz fát tett a tűzre.
A Tett egyletezéshez annyit, az E
betű az együttműködés rövidítése és én is István is és a többiek is mindig azon
voltunk, leszünk, hogy kortól, nemtől, vallástól, származástól, politikai hovatartozástól
függetlenül (és még lehetne sorolni a címkéket)
legyen együttműködés és csináljunk közösen, - mindenki amit tud, - jó dolgokat.
Az István tényleg nem könnyű
ember, de gondolom nincs a világon, sőt a faluban sem egyedül. A modor tényleg
hagy némi kívánnivalót maga után. (Azt szoktam mondani, Ő nem a ló évében,
hanem a lópokróc évében született.) Manapság a legfőbb hibája, hogy őszintén
véleményt mond, és kiáll a céljai mellett (névvel, nem név nélkül).
Sajnálom. Sajnálom, háromszor is
sajnálom, hogy a társadalom eljutott egy olyan mélyponthoz, ahol fontosabb a
gyávaság, meghunyászkodás, az emberi értékek feletti szemhunyás és a fennálló
hatalom vak szolgálata, mint a gyanakvásmentes együttműködés. Sajnos 4 év óta
erősen érzékelem a kirekesztést és ahelyett, hogy értelmes dolgokról esne szó, értelmetlen,
buta dolgokkal megy el az idő (pl:. ez a mostani cunami)
Csizmadia Gyulának annyit a köpönyegforgatásról,
egyrészt honnan veszi az információit, másrészt miért ne lehetne a volt Polgármester
úrral beszélgetni? Harmadrészt hogyan segítette Balázs a Tett egyletet? A
fekete-fehér gondolkozás ártalmas. Az István a Forintos László Polgármester úr
idejében is vállalta a véleményét, és most is, általában ez a bajok forrása. Nem
úgy, mint azok, akik mindig az aktuális hatalomhoz húznak. A retorzió,
gyanakvás, rosszindulat akkor nem volt olyan erős, mint most.
Kovács Tominak: Sajnálom, hogy Te,
mint általam kedvesnek, segítőkésznek ismert fiú, egyrészt a Bárdi Farsangot
úgy kritizálod, hogy Te is ill. a tesód meg lettek kérve, hogy készüljetek egy
számmal. Egyenként sok fiatalnak írtam, a többiek válaszra is méltattak,
udvariasan leírták, hogy pont az nap nem érnek rá, választ a Zozótól nem
kaptam, pedig ha szerepeltetek volna, biztos nem lett volna olyan „béna” a műsor,
és emeltétek volna az est fényét.
Azt kéne megérteni, hogy az Ifi
pontot senki nem támadja, nincs háború (a Mikocsis hozzászólásomban 5-ször
leírtam ezt, de úgysem akartátok megérteni). Én örülök, hogy van egy hely, ahol
nagycsaládként jól érzitek magatokat, mi okom lenne rá, hogy ne így legyen.
Csak azt nem tudom megérteni, hogy juthattunk odáig, hogy egy ötven éves
emberrel ráadásul akinek régóta szívügye a falu és a fiatalok sorsa is (lásd
régi ifi klub helyiségre való törekvés, koncertek szervezése), úgy beszéljenek
fiatalok mint egy pár gumicsizmával. Ráadásul, olyan gyerekek lájkolják a
gyalázkosást sportból, akiknek semmit nem ártottunk. Utoljára akkor
találkoztunk vele, pl.: Páhoki Józsika, amikor általa sütött maffinnal kínált.
Erről sajnos a felnőttek is
tehetnek!!! Herzsenáth Melindának a „Ki mint vet úgy arat” cinikus megjegyzése
sokat elárul. Többek közt azt, hogy elfogadja ezt a stílust, valamint, hogy az
ő véleményét is mondják a fiatalok. Az ő dolga az lett volna szerintem ez esetben,
hogy bocsánatot kérjen, hogy engedte ezt a hangnemet eluralkodni, a buta gyűlölködést
elhatalmasodni. Különösen, mint Alpolgármester asszony kötelessége lett volna!
Sajnálatos dolog, hogy az Ifi
pont mint valami szent tehén kezd élni. Még egyszer mondom, örülök, hogy van,
senki sem bántja, szeretem az odajáró fiatalokat, de ezt az üldözési mániát,
hogy mindent az ellenük fordított támadásnak vesznek, elszomorít. Ági szerint menjünk,
csocsózzunk mi is velük, hogy megszeressenek. Egyrészt mennék, de más dolgom van,
másrészt csocsózás nélkül is elképzelhetőnek tartom a barátságot és azt, hogy
ne legyünk kicsocsózva.
A kommentek odáig fajultak, hogy
például a Takács Dóri (általam nagyon helyesnek ,és írói vénával tehetséggel
megáldott lánynak tartok, igaz életben még egy szót nem beszéltünk) írt egy
pszichologizáló írást hozzám, amiben a sikertelen, irigy emberről beszél, akinek
nincs barátja. Gondolom az Istvánnak adresszálva. Ez a nincs barátja, megint
visszatért a Tomi írásában és más nagyobb formátumú felnőtt szájából is
elhangzottak hasonlók. Ilyenkor sírni támad kedve az embernek, hogy felnőttek
által mantrázott dolgokat gyerekek is elkezdenek szajkózni. Egyáltalán hogy
veszi bárki is a bátorságot, hogy anélkül, hogy a másikat személyesen ismerné,
véleményt formál?! Ezt hívják előítéletnek, kriminalizálásnak! Ide jutottunk, a
szerető és elfogadó falutól. Oda jutottunk, hogy azért kapott valaki felelősségre
vonást, mert a házunk előtt látták a kocsiját. A legsötétebb vészkorszakot
idéző mondat mégis az: „ha nem lennék ilyen tisztelettudó, már rég elfajultak
volna a dolgok”, visszaköszön egy hasonló mondat, valahogy így
hangzott egy régebbi hozzászólásban: örüljön az Andor, hogy ennyivel megúszta”.
Vajon mi lett volna ha, elfajulnak a dolgok? Leütik az utcasarkon, karóba
húzzák a templomtéren vagy börtönbe zárják, bár utóbbira már volt szándék.
Szóval el kéne gondolkodni, Kik
vagyunk MI? És szeretnénk – e egyáltalán Mi lenni, vagy inkább Ti és Mi?
Támogatom Orsós András és Krison
József javaslatát, mely szerint üljünk le, és beszéljük meg őszintén a
tisztázatlan dolgokat.
U.i.:
Ha elkerülte volna a figyelmem a
cunamiban, és valaki már elnézést kért a tiszteletlen, buta beszólásáért, akkor
én kérek elnézést!
Beiczer Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése