2015. március 15. Levél Kriston Józsefnek
Nyílt levél Kriston Józsefnek, a Honvédelmi Bizottmány
elnökének
Kedves Józsi, ezt a titulust, még én adtam Neked, amikor a
TETT Egylet önkormányzati képviselőiként együtt szerveztük a Március 15-i
ünnepi megemlékezésre szolgáló egyik első Pilvax Kávéházat.
Néhány gondolat, hogy a – 2006-ban, még az átkos rendszerben
közös kezdeményezésünkre indult – bárdudvarnoki megemlékezésen ma, 2015-ben miért
nem veszek részt!
Nagyra becsülöm a történelmi tudásodat, de a történelmi
helyzet megítélésében tévedsz!
Most nem március 15-én a Pilaxban vagyunk, hanem július 31-én,
Segesváron.
Ez a mai nap a bárdudvarnoki szabad polgárság segesvára.
Teljesen egyértelmű, hogy a 12. pont követelései nem
valósultak meg, a polgári forradalom eszméi Bárdudvarnokon 170 év múltán is
elbuktak, maradt a felvilágosulatlan feudalizmus.
Az élet tanítómesterétől tudhatod, hogy Segesvár után Arad
következik. Ne legyenek illúzióid, ha nem állsz be a sorba, Téged is
levadásznak, mint ahogy már meg is fenyegettek.
Mivel nincs bennük semmilyen belátás, a kiegyezést csak
határozott, egyértelmű gesztusokkal lehet 20 évnél kevesebbre lerövidíteni.
A nemzeti érzéseiddel visszaélő telhetetlen, könyörtelen és
álszent hatalom játékszere vagy! A rendszert legitimálod, ha a hazaszeretettől
nekibuzdulva, a valódi hősök iránt érzett igaz tisztelettől elvakultan, minden
feltétel nélkül sörrel koccintasz!
Azért nem veszek részt a mai happeningen, mert a rengeteg
közösen indított és megvalósított kezdeményezés, aminek az volt a célja, hogy
Bárdudvarnokon legyen Béke, Szabadság és Egyetértés, kudarcot vallott!
Nem szeretném azt a hamis látszatot kelteni, hogy
Bárdudvarnokon van Egyenlőség, van Szabadság, van Testvériség. Hogy a 12.
pontról most ne is beszéljek részletesen; a sajtó szabadságáról, a censuráról,
a felelős ministériumról, a törvény előtti egyenlőségről – polgári és vallási
tekintetben –, a közös teherviselésről. Legvégén, de nem utolsó sorban, hogy a politikai
statusfoglyok szabadon bocsáttassanak!
Ha ez majd megvalósul, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
mert itt van már a Kánaán.
De addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel!
Andor István, minden jóakaratú ember
Kriston József Nyílt válasz Andor Istvánnak, a permanens forradalmárnak:
Kedves Pisti!
Azt írod, hogy Bárdudvarnokon kudarcot vallott a Béke, Szabadság és Egyetértés törekvése. Nem vitatom, de ez 1848-ban is így történt. Jókait idézem (Emléksorok 1848-49-ből): "Azországgyűlési pártok minden küzdelmeiket egymás elleni csatákra vesztegették ... [...] Ez volt az országgyűlési pártok általános bűne. [...] ...nem a hazát védték, hanem felekezeteiket. [...] Mindkét pártnak különös gyarlósága volt az: hogy céljai elérésének semmi egyéb akadályát nem látta, mint az ellenpárt törekvéseit, s azt hivé: ha azokat megbuktatá, győzött. [...] ...sokat küzdöttek egymással - hol az egyik, hol a másik győzött - hanem a hazából csakugyan egyik sem csinált semmit."
"Nem a vezetők voltak nagyok: a nép volt óriás, mely őket fölemelte. Ha tudtak volna oly készek lenni az áldozatra a legelsők, mint a legutolsók, nem folyt volna ki annyi drága vér - és nem folyt volna ki hiába!"
Ez az oka, hogy nekem nem a legelsők, hanem a legutolsók a példaképeim. Sohasem állhatunk meg, sohasem lesz itt a Kánaán. "De addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel!" Továbbra is készen állok pártkülönbség nélkül küszködni bárki oldalán, ha úgy érzem, egy hajszálnyit is közelítünk az el nem érhető Kánaán felé. Továbbra is melletted állok szeretettel, barátsággal, TETT-re készséggel mindenben - kivéve a felekezeti küzdelmeket.
Kriston József, jóakaratú ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése